A horgászok paradicsoma

Ahogyan már beszámoltunk róla: még a múlt esztendőben elkezdődött a kikötői öbölnek a kotrása a horgászbázishoz közeli részen, amihez természetesen előbb az öböl szájánál is ki kellett kotorni az utat az iszapszállító uszályok számára. De a munka dandárja mindenképpen a horgásztanya környékén zajlik: elsősorban a kotrás, amihez még a ladikok kikötésére szolgáló stégeket is áttelepítették, hogy a kotróhajó és -gép hozzáférjen a mederhez.

Az iszapot egyébként a Duna alföldi partján, a város közelében lévő sóderbánya-tavak rekultivációjánál használják fel.

Már ez is szép eredmény lenne, amit a városi önkormányzat anyagi támogatásával végeznek el, de ehhez még sok minden tartozik. Ahogyan fényképünkön is látható, a horgásztanya udvarán lévő, elöregedett, balesetveszélyes fákat is kivágták, kihasználva az erre alkalmas időszakot.

De az úgynevezett „füzes”-nek helyet adó félszigeten is jelentős faritkítást végeztek, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a horgászok dolgát, és megnehezítsék az orvhorgászokét a rendezett erdőben…

Mindemellett pedig a partvonalat is rendezték, megfelelően rézsűzve azt, ugyanakkor megóvva a halak ívóhelyeit, a kellő szaporulat érdekében.

Bár a munkálatok még nem fejeződtek be teljesen, annyi már most is látszik, hogy tavasszal, amikor a legtöbb horgász van a parton, már sokkal kulturáltabb körülmények között űzhetik ezt a szép, természetközeli hobbit a sporttársak! PJ

Komplett erdő keletkezett rajta

A „füzes” egészen meghökkentő körülmények között keletkezett: az Alsófoki-patak hordalékából rakódott le ez a félsziget. Amikor én 1962-ben a városba költöztem, az egészből gyakorlatilag még nem volt semmi: azóta már komplett erdő nőtt rajta, s lassanként mocsár alakult ki a déli oldalon.