Tisztelgés volt ez az este

A Fiumei kikötőben című est kitalálója és házigazdája Széles László, aki öccsével, Dániellel évek óta gyűjti a régi népdalokat, köztük a háborúval kapcsolatos énekeket, fényképeket, tárgyi emlékeket.

Az esten Budapestről, Paksról és Bogyiszlóról érkezett zenészbarátaival lépett a színpadra. A héttagú zenekarban Széles Lászlón (szaxofon, klarinét) kívül Újj Zsombor (hegedű), Lakatos Nándor (cimbalom) és Lakatos Zoltán (brácsa), Kiss Attila (nagybőgő), Feil Gábor (dob) és Nemes András (tambura, bendzsó, harmonika) játszott. Énekkel közreműködött Fafka Júlia, a Fölszállott a páva korábbi elődöntőse.

A remekül szerkesztett műsorban a zenét, a katonadalokat korabeli filmhíradók felvételei kísérték látványelemként, illetve egy-egy blokk között részletet láthattak a nézők Gulyás Gyula és Gulyás János 1986-ban készült dokumentumfilmjéből. Az Én is jártam Isonzónál című film egyik emlékezője ugyanis a dunaföldvári Hőgyi István volt, aki vezérkari futárként szolgált. A filmrészletek, a képek, a visszaemlékezések hitelesen kiegészítették a katonadalokkal megidézett négy háborús évet: a lelkesen masírozó katonák vidámságát, majd az otthontól távoli harctér gondjait és iszonyatát, az itthoniak fájdalmát egészen a nemzetet ért trianoni tragédia soha el nem fogadott állapotáig. Hol büszkén dalolták, hogy „Ferenc József adta ezt a mundért rám”, másutt keservesen szólt a „Mikor megyek Galícia felé, még a fák is sírnak”, avagy „Hogy ne sírjon az az anya, kinek két fia katona, a harmadik elindítva, a negyedik fel van írva”.

Felvételről beépítették a műsorba Gáti Oszkár előadásában azt az apokaliptikus képvilágú verset is, amelyet a Prsemysl erődjében szolgáló Gyóni Géza írt: a Csak egy éjszakára című háborúellenes költeményt.

Emlékezés és tisztelgés volt ez az est dédapáinkra, azokra, akik ottmaradtak, s azokra, akik visszatértek, hogy mi megszülethessünk és élhessünk.