A Mokkában jártunk

Pachmann Péter, a Mokka reggeli műsorának vezetője fogadott kedvesen bennünket, aki az idei tanévtől vezeti iskolánk médiakurzusát. Hihetetlen volt számomra, hogy gyakorlatilag méterekre volt egymástól elhelyezve 4 fajta díszlet is (a Tényekhez egy, a Mokkához kettő díszlet, illetve az időjárás zöld háttere), amit az ember nem is gondolna, mikor a tévét nézi nap mint nap.

A Tények hátteréül szolgált egy hatalmas, görbített kijelző, amin bármit ki tudtak vetíteni az éppen beszélő Vitányi Judit mögé. A kamera, ami vette őt élő adásban, egy hosszabb tartórúd végén volt, amelyet az operatőr a másik végénél fogva állított be. Nagy élmény volt a szünetben beleülni a műsorvezetői székbe.

A Tények után a Mokka műsora kezdődött el, Pachmann Péter és Szabó Dóra vezetésével. Különböző beszélgetéseket folytattak le a témához kapcsolódó, vagy a témában jártas emberekkel. Többek között vendégül fogadták Surdy Miklós ügyvédet és bírót, akivel az olaszliszkai bűncselekmény elkövetőjének „szerencséjéről” beszélgettek, vagy az újból megrendezésre kerülő jótékonysági adventi vásár (amelynek célja a siket és nagyothalló gyermekek és családtagjainak támogatása) témájában is beszélgettek Király Nórával, a rendezvény megálmodójával, illetve Kozma Orsival, a vásár sztárvendégével. Nagy Ferót is láthattuk a Mokka kanapéján, aki régi kapcsolatairól, szerelmeiről, és a megcsalásról alkotott nézetéről beszélt. Ezek a diskurzusok előre megírt kérdések alapján zajlottak, viszont ezen a napon egy rögtönzött telefonhívást is végighallgathattunk Kucsera Gáborral és családjával, hiszen aznap reggel – ekkor hozták nyilvánosságra – kapta a TV2 a fülest, hogy egy hete megszületett a Kucsera család legújabb tagja, Milla. A két műsorvezetőnek saját tudásukra és érzéseikre alapozva kellett a társalgást lebonyolítani, és információkat kicsikarni a boldog édesapától.

A Mokka díszlete igazi, kivételt képez az erkélyen kívüli táj, ami a tévén keresztül úgy hat, hogy valóban a Budai vár látható a háttérben, ám az csak egy darab műanyag lapon található kép, ami ki van feszítve az üveg mögé. A falakon lévő festmények sem igaziak, hanem a keretekbe foglalt kijelzőkre vetített képeket látjuk. Az egész műsort legalább 3 kamera veszi, különböző szögekből, amik között a szerkesztői szobából irányítva váltogatnak. Itt is visszatér az említett tartórúdon lévő kamera, amit az operatőr nemes egyszerűséggel mozgat adás közben is, és a kép ugyanolyan könnyed és stabil marad. Ezen a kamerán két kisebb kijelző is van, az egyiken a tévékben is zajló műsor megy, a másik pedig a kamera felvett képét mutatja. Mellettünk, egy kisebb képernyőn keresztül mi is láthattuk azokat a képsorokat, amiket az otthon lévő nézők.

Teljesen lenyűgözött, hogy ennyire percre pontosan képesek voltak mindent felvenni, élő adásban teljes figyelemmel, a lámpaláz apróbb jele nélkül szerepeltek a műsorvezetők. Bár ez érthető, hiszen gyakorlott szakemberekről van szó. Ugyanakkor érdekes volt látni az adáson kívüli történéseket, előkészületeket. Rengeteg illúzió van a tévében, amit az emberek előtt feltűnésmentesen adnak le. Ezért is érdekes a média, illetve a tévé világa. Sosem tudhatjuk mi igazi, és mi nem... mi egy picit közelebb kerültünk a valósághoz...