Zsuzsa nénit kilencvenesztendősen köszöntötte a város

Azóta, hogy férjével ideköltöztek Szekszárdról, hogy az akkor még nagyon fiatal város életét segítsék. Kiss úr vasutas volt ugyanis, mozdonyvezető, aki a MÁV pályaudvaron és a vasműben is dolgozott. S vasutas lett a felesége is, aki a városi pályaudvar vontatási főnökségén dolgozott üzemgazdászként, egészen 1983-as nyugdíjba vonulásáig.

De hát ebben a családban mondhatni az a törvényszerűség, hogy a felnőttek a vasútnál dolgoznak: majdnem minden hozzátartozó vasutas.

Zsuzsa néni egyre ritkábban megy Szekszárdra: egyre kevesebb embert ismer már ott. Itt viszont, Dunaújvárosban nem fogynak a barátok, ismerősök: mindig jönnek újak. Talán ez is az egyik oka annak, hogy annyira jól érzi magát választott lakhelyén. Még a szekszárdi rokonok, bátyja gyermekei és az ő gyermekeik is ide jönnek látogatni őt...

Csendes, de nem magányos élet az övé, még úgy is, hogy férje sajnos már elhunyt. Példamutatóan jó közösség él a társasházban, a szomszédok sokat segítenek egymásnak.

Zsuzsa néni kirándulni jár az ismerősökkel, díványán sok, emléknek vett baba bizonyítja ezt. De nemcsak kirándulni jár, hanem vásárolni is: 90 esztendősen is arra szán minden délelőttöt, hogy bejárja a piacot, a közeli üzleteket – mivel maga vásárol, főz, egyedül látja el a háztartást. A hihetetlenül élénk ünnepeltet az önkormányzat nevében Gombos István alpolgármester köszöntötte fel.