2018.10.24. 13:00
Volt egyszer egy tüzérezred
Csütörtökön a dunaföldvári városháza dísztermében mutatták be a Volt egyszer egy légvédelmi tüzérezred – Dunaföldvár, 1956 című helytörténeti könyv most megjelent második kötetét. A jelenlévőket köszöntötte a város polgármestere, Horváth Zsolt, kiemelve, hogy a könyv fontos kiadvány, mert a történelmet megismerve jobban tudjuk, mit is jelent a szabadság. A kötet az önkormányzat támogatásával készült. A beszélgetést Lukácsi Pálné vezette, zongorán közreműködött Perémi Erzsébet.
A rendezvényre sokan eljöttek. A könyv alkotói – felelős kiadóként Nagy Gáborné, a város korábbi polgármestere és szerkesztőként Lukácsi Pálné (lapunk földvári tudósítója) – az elmúlt két évben folytatták a kutatást az 1956. november elején a magyar laktanya ellen intézett szovjet támadás eseményeinek felderítésére. A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha e tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet – Jókai Anna e sorait választották az első kötet mottójául, s azon munkálkodtak, hogy összegyűjtsék mindazt, amit még lehet. A könyvben beszámolnak az első kötet megjelenését követő eseményekről, a sajtóvisszhangról, az emléktábla avatásáról, a kutatásról, amely során dr. Horváth Miklós hadtörténész végre megtalálta az egyik áldozat, Varga István szakaszvezető eddig ismeretlen dossziéját.
Fotók: Gazsó Miklós
A beszélgetésben részt vettek – az emlékiratok szerzőiként – a szemtanúk közül a Budapesten élő dr. Kisari Balla György, az egykori tartalékos tiszti tanfolyam hallgatója, a pécsi dr. Tóth Miklós, a hajdani sorkatona, akinek emlékirataira épült az első kötet, s aki tovább folytatta a még élő személyekkel az egyeztetést. A kutatás egyik mozgató eleme az a kérdés volt, hány áldozata lehetett a laktanya ellen intézett szovjet katonai támadásnak. A tragikus éjszaka utáni napokban Tóth Miklós öt koporsót látott, de csak két áldozat – Varga István szakaszvezető és Vetési Imre József tartalékos tiszti hallgató – dokumentumait találták meg a kutatók. A többi emlékezőtől kapott információból végül kiderült, hogy a koporsókba a községházán, az úgynevezett baráti tűzben, azaz saját bajtársaik fegyvereitől elesett szovjet katonák holttestei kerülhettek. Az új könyvben olvashatjuk azt is, mit élt át a tragikus éjszakán a rádiós szolgálatot teljesítő Horváth Antal, a civilek közül pedig a földvári Puskás András és Berényi József, valamint a ma Kisapostagon élő Horváth János osztotta meg emlékeit.
A könyv a helyi történelem eddigi fehér foltját dolgozta fel főként az ún. oral history, azaz az elbeszélt történelem módszerével, így a kötetet olvasva hat ember emlékeinek tükörcserepeit rakosgathatja össze az olvasó. Az egyéni emlékekkel feltárul egy korszak, s a személyesen átélt élmény a kollektív emlékezet részévé válhat.
