Rekordalacsony lehet a Duna vízállása ma, holnap a városnál

Az elmúlt egy hónapban csupán a szeptember 24-én hajnalban érkező hidegfront hozott jelentősebb csapadékot a déli, délnyugati és északkeleti országrészben, viszont az előtte megélt száraz időszak miatt az sem járult hozzá számottevően folyóink vízállásának emelkedéséhez, tájékoztatja a vízállás iránt érdeklődőket és a természetbarátokat az időkép.hu. Folytatva a helyzetkép vázolását azt írja: még rosszabb képet fest csapadék szempontjából az elmúlt kéthetes időszak, az említett hidegfront átvonulása óta több helyen egy csepp eső sem esett.

A környező országokban, így folyóink vízgyűjtő területein sem hullott jelentősebb mennyiségű eső már több hete. Emiatt a legtöbb hazai folyó vízállása alacsony, sokfelé ismét a valaha mért legkisebb érték közelébe csökkent a vízszint. Budapesten szombaton reggel például 75 centiméter volt a Duna vízállása. Ez az érték már kellően alacsony ahhoz, hogy megtekinthessük a Gellért-hegy lábánál előbukkanó Ínség-sziklát.

A száraz, csapadékmentes időszak Közép-Európa-szerte tovább folytatódik, így újabb utánpótlást nem kapnak folyóink, tovább folytatódik az apadás, olyannyira, hogy szerda, csütörtök környékére a Dunán több helyen – így Budapestnél és Dunaújvárosnál – is új negatív rekord jelentkezhet.

A fővárosban 51, Dunaújvárosban pedig 55 centiméter volt a valaha mért legalacsonyabb vízállás, ennél most kisebb értékek is előfordulhatnak.

A folyóban szinte teljes hosszában jellemző, hogy előtűntek a homokpadok, láthatóan minden szomjazik a vízre, a csapadékra. A mellékágak még elszomorítóbb képet mutatnak: alig van bennük víz, némely részeken teljesen kiszikkadtak, esetleg már a növények is benőtték a víztelenül kongó medret. A Duna mellett több más hazai folyón is negatív rekord születhet, így például Szolnoknál is -279 cm közelébe csökkenhet a Tisza vízszintje, amelynél alacsonyabb értéket még nem mértek az alföldi városban.

A rácalmási mellékág ideális edzőszakasz volt vízi sportosoknak. Most a kikötő stégjét alig tudják használni... Bölcskei Ferenc, a Rácalmás SE szakosztályvezetője szerint éppen hogy tudnak evezni a kajakosaik és kenusaik a mellékágban. Az évnek ebben a szakában már nem szoktak vízi edzések lenni. Ám most jó az idő, ki lehetne használni hosszú evezésekre, ám ezt akadályozza az alacsony vízállás: helyenként 50, 30 vagy 20 centiméter a víz, motorcsónakkal nem tudnák kísérni az evező gyerekeket.

A horgászok sem örülnek ennek a soha nem látott mértékű apálynak, és aggódnak öreg folyónkért, illetve leginkább annak mellékágaiért. A halállományról nem is beszélve. Dualszky-Kovács István, a rácalmási Sirály Horgászegyesület elnöke elmondta, hogy a víz minősége annyira leromlott a mellékágakban, hogy azt már megszenvedik a halak is. A nagy Dunában a folyamatos sodrás miatt cserélődik a víz, megfelelő az oxigénellátás, ám a pangó vízű mellékágakról mindez nem mondható el, nem frissül a vizük: maholnap már inkább a holtág kifejezés lenne találó rájuk. Sajnos. A sekély víz átlátható is, átsüti a napfény és félnek benne a halak, így a hajózó útvonalakon fürdőznek, mert ott érzik biztonságban magukat. A horgászok számára elérhetetlenné válnak. Ám ami a nagyobb baj, hogy a sekély víz kárt okoz a természetes vizekben.

A környezeti terhelés ilyenkor is változatlan marad, de nem mindegy, hogy milyen vízhozamban oldódik fel az a károsanyag-mennyiség, amely rendszeresen bekerül a folyóba. Nagyobb lesz a koncentráció, a terhelés, az oxigéntartalom csökken, a fehérjemennyiség viszont emelkedik, ami hínárasodást okoz. A mostaninál egy-másfél méterrel magasabb dunai vízállás lenne az ideális, hangsúlyozza Dualszky-Kovács István, aki azt is gondként említi, hogy a sekély vízben a kormorán prédájává válnak a halak, éppen ezért a halászati szolgálat megkezte kárókatona riasztását, gyérítését.

Aggasztó, ami a legfontosabb természeti erőforrásunkkal, a vízzel történik!

Ahogyan azt már egy múlt heti cikkünkben is megírtuk: a Duna rendkívül alacsony vízállása komoly károkat okoz, olykor nem várt összefüggésekben is. Amíg a városlakók többsége számára kifejezetten látványosság a szárazra került vízpart, olykor a kiszáradt mellékág, addig mások nagyon is átélik a fogyatkozó folyóvíz és annak elsődleges kiváltó oka, az aszály hatásait.

Bizony: porlik a szántóföld, aszalódik a vetés. Nem járnak az uszályok, akadozik a szállítás. Mind nehezebb biztosítani a zavartalan ivóvízellátást. Veszélyt éreznek a vadállatok. Legalább ilyenkor elgondolkodhatnánk azon, amit már annyira, de annyira régóta emlegetnek a szakemberek: hogy hazánk kivételesen jó helyzetben van, ami az ivóvíztartalékokat illeti! Még most is.

Képzeljük el, mi lehet ilyenkor a mienknél rosszabb adottságú területeken... És gondolkodjunk el azon is, hogy a klímaváltozás immár nem a jövő, hanem a jelen! Méghozzá a vérfagyasztó, kíméletlen jelen. Eddig sem engedhettük volna meg magunknak, ezután még kevésbé pazarolhatjuk természeti erőforrásainkat, köztük a legfontosabbat: a vizet!