Földvári nyugdíjasok látogattak nemrég a Krisna-völgybe

A vendégeket vezető fogadta, aki beszélt a Krisna-völgy létrejöttéről, arról, miként működik ott a Krisna-tudatúak közössége. Információt kaptak a hinduizmus egyik ágának tekinthető Krisna-tudatúak hitelveiről. A lélekről azt vallják, hogy sosem hal meg: Isten is lélek, s mi is lelkek vagyunk. „Isten olyan, mint az óceán, mi pedig az óceán cseppjei. A lélek vándorol a gyermekkortól az öregkorig, s a halállal sem szűnik meg” – hallották a földváriak. A templom szentélyében, amely világosságával, élénk színű festményeivel, domborműveivel, virágdíszeivel nagy hatással van a látogatókra, akiknek közös éneklésben, táncban is részük volt. Hiszen, ahogy hirdetik e vallás hívei, ha a Hare Krisnát énekli az ember, a mantrázással megtisztul a szív.

A kérdésekre is készséggel válaszolt a vezető, így beavatta a csoport tagjait életmódjuk, öltözködésük, hagyományaik részleteibe. Önfenntartó közösségben élnek, hagyományos módon gazdálkodnak, nem részei az ország áramhálózatának, napelemek és szélerőmű biztosítja az áramot. Saját akkreditált iskolájuk működik, kútjaik, szennyvízrendszerük van, vegetáriánus ételeiket meg lehet kóstolni. A Krisna-völgyben azt tapasztalja az ember, mintha lelassult volna minden: csend, mosoly, nyugalom, derű és rend van.

Az esőre álló idő miatt a csodálatos völgyben csak rövid sétát tettek. Megnézték az ökogazdaság egy részét, illetve a tehénistállót, ahol jól táplált szarvasmarháknak halk zene szól, ahol festmények láthatók a falakon. A 270 hektárnyi területen az ún. civilizált világtól nagyon eltérő életmódot valósítanak meg. Mindennapjaik a tisztaság, a kegyesség, az igazságosság és a lemondás jegyében telnek.

Tojáspatkolónál is jártak

A Krisna-völgyi kirándulás érdekes, elgondolkoztató tapasztalatokat és élményeket nyújtott a dunaföldvári nyugdíjasoknak.

S ha már azon a vidéken jártak, a földvári nyugdíjasok bekukkantottak egy különleges hobbit űző somogyvári alkotóhoz.

Az édesapja tojáspatkoló tudományát folytató Hanzel Csanád Lászlóhoz, aki nem egyszerűen a patkolással díszített tojásgyűjteményét mutatta meg, hanem a munkafolyamatokba is beavatta a látogatókat. 2006 tavaszán kezdte el a tojáspatkolást, mint családi hagyományt. Patkolt már fácántojástól kezdve emu- és strucctojást is. Szeret különféle virágmotívumokat, jeleneteket, patkókat a tojásra rögzíteni.

Folyamatosan próbálkozik rekordokkal is. Eddig egy libatojásra 946 db patkót sikerült felhelyeznie.

Hazafelé pedig a viharos Balaton szépségét is megcsodálták a Duna partján élők, hogy szép kerek és tartalmas napot tudjanak maguk mögött.