Az Aradon kivégzettek példát mutattak becsületből, hazaszeretetből, bátorságból

A magyar történelem tragikus napját Puskás Zsolt, a Magyar László Gimnázium igazgatóhelyettese idézte fel. Beszédében kiemelte, hogy október 6-a annak az eseménysornak volt a gyászos lezárása, amelyben a magyarok Európában legtovább harcoltak szabadságukért, majd megjelenítette a mártírhalált halt tábornokok személyiségét s utolsó percei­ket. Apró emberi részleteket, mozzanatokat kiemelve szinte a hallgatók elé idézte a magyarság történelmét meghatározó jelenetet, de utalt arra is, hogy a forradalom és szabadságharc, illetve a mártírok áldozata nem volt hiábavaló. Az Aradon kivégzettek példát mutattak becsületből, hazaszeretetből, bátorságból, s abból, hogyan lehet méltósággal viselkedni méltatlan körülmények között is.

A megemlékezésen közreműködött Pataki Dezső, a Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, valamint Gungl Zsolna és Nyári Eugénia tanulók.

Végül Horváth Zsolt polgármester és dr. Süveges Árpádné alpolgármester, továbbá az önkormányzat intézményeinek és a Fidesz helyi alapszervezetének vezetői koszorút, mások mécsest helyeztek el Falböck Róbert sírjára.

A meghitt percekből biztosan mindenki hazavitt néhány gondolatot a hétköznapokra is, talán Bertold Brecht szavait: Aki harcol, az veszíthet, aki nem harcol, az már vesztett is.

Falböck Róbert

Falböck Róbert hadnagy emlékét barátja, Nagy Nepomuki János jegyző, honvéd hadnagy versben és visszaemlékezésben is megörökítette. Együtt járták az alsóbb iskolákat Földváron és a középiskolát Budán, majd Pécsett. Falböck Róbert itt állt honvédnek, vélhetőleg a 8. honvédzászlóaljba. Branyiszkótól Világosig küzdött, s a világosi fegyverletétel után sebesülten, súlyos betegen még hazaért Dunaföldvárra, de aznap éjszaka meghalt.