A poloskák őszi rémuralma Dunaújvárosban

Dunaújváros Kevés kellemetlenebb dolog van annál, amikor az ember este ellazulna otthon, a nyitott ablak mellett – és hirtelen nagy hanggal röpködni kezd a lakásban néhány poloska.

Tudjuk, hogy ezek teljesen ártalmatlanok, nem csípnek, viszont zavarók és undorítók, ha meg összefogdossuk és szétnyomjuk azokat, hihetetlenül büdös váladékot engednek magukból.

Nem javít a helyzeten, hogy a nálunk mindig is meglévő mezei poloskák mellett öt éve megjelent Magyarországon az ázsiai poloska is, amely hasonlít itteni testvéréhez, és még számos más változat is jelentkezik időnként mifelénk.

A poloskák (Heteroptera) az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályába tartozó félfedeles szárnyúak rendjének egyik alrendje. Majdnem ártalmatlan lenne, ha nem szipókázná a nedvdús gyümölcsöket: elszaporodván képes komplett almaterméseket tönkretenni, amint az előfordult Új-Zélandon. Barátomnak az erkélyén nevelgetett chilitermését tették tönkre a poloskák.

Az a baj, hogy nemigen van más védekezés ellenük, mint a permetezés: a zöldség- és gyümölcstermesztő gazdák megpróbálhatják a rovarirtó szeres kezelést, amivel azonban két gond is lehet. Az egyik, hogy a szert nehéz eltávolítani a termésről, a másik, hogy nem mindig használ. Ez a rovarfaj ugyanis gyorsan alkalmazkodik, és hamar rezisztenssé, azaz ellenállóvá válik a vegyszerekkel szemben.

Kisebb ültetvények, virágoskertek esetében (néha) használhat az is, ha a házigazda összeszedegeti a poloskákat, és tábortűzben elégeti azokat. Viszont ehhez nem csak türelem szükséges, hanem jó gyomor is, és könnyen lehet, hogy teljesen hiábavalóvá válik az egész munka pár perc múlva, amikor megérkezik a poloska-utánpótlás...

Mint mellékelt fényképeinken is látható, Dunaújvárosban is elszaporodtak: kisebb képünk a Barátság út egyik fájáról készült. A háztartásokban található rovarirtó spray-k alig használnak ellenük, és ilyen mennyiségben összeszedegetni a rovarokat, aligha kivitelezhető.

Lakásunkat még megvédhetjük többségüktől szúnyoghálóval – bár a poloskák szemmel alig látható réseken át is képesek bejutni.

A fő baj, hogy alig van természetes ellenségük, és rendkívül szaporák. Irtják őket, pontosabban a növényekre, növényekbe, fakéreg-hasadékokba lerakott petéiket a katicabogarak (amelyek azonban maguk is nagy bajban vannak manapság az elszapordó invazív, azaz behatoló, tájidegen fajtájú katicáktól), némely fürkészdarazsak és pókok. Semmiképpen sem olyan mennyiségben tesznek kárt bennük, mint ahogyan azt mi szeretnénk. S persze a rovarirtó szerek nemcsak a poloskákat, hanem a poloskák ezen ritka ellenségeit is irtják...

Gondolhatnánk, hogy a téli nagy hidegek majd elintézik a kolóniát – ám mostanában ritka a kemény tél (tavaly is talán egyetlen hétig volt ilyen), másrészt a pete vagy imágó formában áttelelő poloskák valószínűleg jobban bírják a hideget, mint mi, emberek: a mínusz húsz fok sem mindig hat rájuk a hasadékokban, kövek alatt talált téli szállásukon.

Különösen, hogy ösztönösen keresik a minél melegebb helyeket: így kerülnek a jól fűtött lakásokba is.

Összefoglalva: nemigen van más ellenszerünk a poloskákkal szemben, mint a kitartó, aprólékos munka: nagy képünkön látható, mennyi poloskát szedett össze negyedóra alatt egyik olvasónk. Van közte mindenféle. Elégetni!