2018.08.19. 20:00
Az uraságtól egy hektó bort kaptak a pentelei aratók
A hagyományoknak minden nép életében nagy nemzetmegtartó erejük van. Általában az emberi élet nagy sorsfordulóihoz – mint a születés, házasság vagy megélhetést biztosító gazdálkodás – kapcsolódnak. Agrárország lévén a legjelentősebb hagyományaink is ehhez kapcsolhatók, így az aratás, cséplés és az új kenyér ünnepe.
Aratási ebéd Fekete Pál családjánál
Az aratásnak hazánkban június 29-én van a kezdete. Ekkor a régi mondás szerint megszakad a búza töve, és ettől kezdve már nem nő, hanem érik, azaz aratható.
Az aratás megkezdése ünnepi pillanat volt. Az első kaszavágást mindig a gazda tette meg, s hálás szívvel gondolt mindenki arra, hogy az ég megérlelte a mindennapi kenyérnek valót, most rajtuk a sor, hogy az időben betakarításra is kerüljön.
Az aratás megfeszített munkát kívánt. Napi 4-5 órai alvás után a hajnali pacsirtaszó már munkában találta az aratókat, és a hold világította be az aranyló gabonát, mikor nyugovóra tértek.
Az aratók keveset aludtak vetett ágyban, vasárnap is csak déltájban tértek haza, hogy tisztálkodhassanak és fehérneműt váltsanak.
Az aratás befejezése után az aratómunkások bevonultak az urasághoz, akinél arattak. Vezetőjük kérte az áldomást, melyet az uraság megadott, és fogadott egy cigánybandát. A 28-30 pár arató a cigánybanda mellé kapott az uraságtól egy hektó bort, ételt, az arató lányok pedig egy fejre való kendőt.
Úgy vonultak be felöltözve, ahogy arattak. Póznára felkötve vitték a kendőket, a férfiak pedig a kaszákat a vállukra helyezték. Az étkezés után pörkölt, túrós csusza és mindenféle egyéb jó ennivaló került az asztalra. A tánc reggelig tartott.
Pentelei hagyományként emlegették a versenykaszálást, a marokszedő lányok kévébe kötését, aratókoszorú készítését és az aratóbandák ünnepélyes bevonulását Pentele központjába, a munka ünnepélyes befejezését jelképezve. A bevonulást követően ünnepi étkezésre, majd az aratóbálra került sor.
Cin Tóth József híres pentelei hagyományőrző aratóbandája a mai Petőfi utcán vonult be a település központjába, és énekelve mentek be az egyik nagyvendéglőbe vagy a mai Pentele Klubba.
Az aratókoszorú-készítés egyik legnagyobb pentelei mestere a laktanya felé lakó Fűrész Jánosné volt. Aratókoszorújával az Arany János utcai Fekete Györgyné látható 1952-ben. A sztálinvárosi aratóünnepen, amely1952. július 27-én volt.
Az aratás után következett a cséplés, melyre a különböző szérűskertekben, nagy pusztákon vagy éppen a vásártéren került sor.
A cséplőgépek különböző méretűek voltak. A nagyságot, illetve a teljesítményt mindig a dob hossza szabta meg. Voltak 900 mm-es, 1100-as, 1200-as cséplőgépek. A cséplőgépeket az 1930-as évek közepéig általában gőzgépek hajtották, s ezeket szénnel tüzelték, így igen tűzveszélyesek voltak. Ennek ellenére tűzesetről nemigen lehetett hallani. A gépek el voltak látva szikrafogóval, és az 5-10 hl vizet, létrákat, tűzhordókat tároltak a gép, illetve az asztagok mellett.
A cséplőgépek vontatását eleinte négy lóval végezték
Az 1930-as évek vége felé jelentek meg a traktorok, ettől kezdve a cséplőgépek vontatását, hajtását ezekkel oldották meg. Mivel több éven keresztül én is részt vettem az izzasztó nehéz nyári munkában, sok tapasztalattal gazdagodtam. Dolgoztam cséplőgépnél a ma már alig emlegetett Szávicspusztán, Szedresben, a fehérvári körforgó melletti vásártéren, a Hankook melletti Tóthtanyán, amely ma már nem látható.
A legjobb háromnegyed részes polyvahordó fiatal a megboldogult Szlivon Laci volt, míg a kéveetető segítői közül Srauf Pistát dicsérték. Id. Naszvadi József mint bandagazda vívott ki magának elismerést, Nagyszőllősi Ágoston nagy tiszteletnek örvendő tanárember pedig az írnoki feladatokat látta el. Tehát látható, hogy e nehéz, emberpróbáló munkából az egész település kivette részét.
A cséplést követte a gabona megőrlése és az ebből elsők között készült új kenyér megsütése, megáldása és kóstolása. 1900 előtt még a Duna vízimalmaiban őrölték a gabonát, később pedig az 1910-es években megépült pentelei gőzmalom lett az őrlés helyszíne. Az új gabona megőrlése és megsütése után készült új kenyeret egyházi áldást követően ünnepélyes körülmények között adták közre az ünnepen megjelenteknek. Az új kenyér ünnepe színvonalas kultúrműsorral folytatódott.
A kenyér ünnepe nem a szocialista társadalom találmánya. Példának említhető az 1900-as párizsi világkiállítás, ahol a magyar kenyér az első díjat nyerte meg a kenyér ünnepén. A vajdasági Palics településen a II. világháború előtt is rendeztek kenyérünnepet, de soha nem augusztus 20-án.
A Biblia leírása szerint már az időszámítás előtt is négyfajta gabonát használtak kenyérsütésre, melyből az árpa és a búza bírt kitüntető szereppel. A búzából kalács és sütemény is készült. Ekkor kézimalommal vagy mozsárban őrölték a gabonát, és az akkori kenyér megegyezett a maival. Mózes próféta lángost is készített a vendégeinek. Az ókorban is templomba vitték az új kenyeret, ahol szétosztás előtt megáldották.
Államalapító Szent István királyunk augusztus 20-i ünnepe hatalmas hagyományokkal bír. 1891-től már hivatalosan is munkaszüneti nap lett augusztus 20-a, és az aratóünnep újra hagyománnyá vált.
Az 1989-es rendszerváltás után Szent István királyunk augusztus 20-ai ünneplése állami ünnepé vált, benne az új kenyér megszentelésének elfogadásával és ünnepének hagyománnyá tételével. Városunk ez évben is méltóan ünnepli augusztus 20-át.
