Nyugdíjasnak lenni vidám dolog, ha van egy kiváló közösség

Ez valóban vidám dolog volt! Kezdve azon, hogy a „díszlet” a valóban káprázatos kulcsi Duna-part volt, a hajóállomáson. Még külön parkolóhelyről is gondoskodtak! No, és olyan lila hagymás zsíros kenyeret, mint amivel a vendégeket fogadták, én gyerekkorom óta nem ettem, hogy a süteményekről, a kávéról ne is beszéljek. Sajnos, az ebédre felszolgált kulcsi gulyást, amit a Jövő Kulcsa Egyesület fiataljai készítettek néhány tapasztalt asszony közreműködésével, már nem volt időnk megvárni, de így is, az első néhány műsorszám meghallgatásával is bizton állíthatjuk, hogy az ötlet és a rendezés telitalálat volt! Van tehát alapja annak, amit a találkozót megnyitó Jobb Gyula polgármester mondott: ez a találkozó hagyományteremtő szándékkal jött létre.

Tizenkilenc településről jöttek résztvevők – és nem csak a Duna mellől: Radnó Józsefné, a Vidám Emberek Közössége vezetőhelyettese elsorolta, hogy Ajkától Füzesgyarmatig, Harkánytól Tamásiig jöttek nyugdíjas-egyesületek, hogy bemutathassák műsorukat. Kaiserné Gödöny Erzsébet, a közösség vezetője pedig azt is elárulta, hogy elsősorban olyan helyekről érkeztek vendégek, ahol már a kulcsiak is jártak, és értékes barátságokat kötöttek.

Aki pedig azt hiszi, hogy egy ilyen nyugdíjas-találkozót a múlton való merengés tölt ki, az súlyosan téved! Már az első műsorszámot, a nagyvenyimi Aranydaru Nyugdíjas Egyesület apáca-show-ját is visszatapsolták! Nem csoda: olyan bővérű, mégis ízléses humorral „énekeltek” és táncoltak playbackre egy filmdalt, ami minden korosztálynak becsületére vált volna.

Délután vetélkedők és társasjátékok következtek, nem is beszélve a közös éneklésről és táncról. Biz´ Isten, megirigyeltem a nyugdíjasokat!