Ballagásuk 55. évfordulóját ünnepelték a baracsi diákok

Több mint fél évszázada tartják a kapcsolatot, s úgy tervezik, a hatvanadikat is ilyen jó hangulatban töltik majd. Osztálytalálkozón jártunk, ahol az Apátszállási Általános Iskola 1962–63-as tanévének egykori diákjai adtak randevút egymásnak. Az elbeszélésekből megtudtuk, hogy az elmúlt két évtizedben ötévente találkoztak, és a mostani is ehhez a szép hagyományhoz kapcsolódik.

Horváth László

Jól vagyunk, nincs bajunk, így vidáman hetvenkedünk – vezette fel köszöntő szavait Bulathné Kövesi Katalin, az egyik fő szervező az Apátszállási Általános Iskola egykori osztályának találkozóján. A Baracsi Halászcsárda éttermében helyet foglaló szenior diákok eredetileg huszonhét fős osztálylétszámmal ballagtak a nyolcadikból. Az ötvenöt éves találkozóra tizenheten jelezték érkezésüket.

Osztályfőnökük Németh Mihály volt, akire ma is szívesen emlékeznek vissza, valamint az összes tanárra is, hiszen a régi világban a maihoz viszonyítva teljesen más volt a tanár–diák kapcsolat. Amikor arról érdeklődtünk, milyen osztályként vonultak be az iskola történelmébe, elmondták, hogy sokkal nagyobb tisztelet övezte a nevelőket, ezért alapjában jó diákként viselkedtek. Rosszalkodni azért ők is tudtak.

A lányok mesélték: a rajztanár tanórájának végét jelző vekkert nem egyszer észrevétlenül előbbre állították, mert Kökény Pista bácsi bizony szerette nyújtani a rajzolásra fordított időt. A szünet meg így kevesebb lett. A fiúk közül Kuminka György vallotta magát a legvásottabb gyereknek.

Több mint fél évszázada ballagtak az apátszállási iskola végzősei, akik azóta is tartják egymással a kapcsolatot Fotó: Horváth László

Villanyoszlopok szigetelő porcelánjait csúzlizta előszeretettel – emlékezett vissza a hirtelen feltoluló emlékekre. A régi csínyek felelevenítése mellett azért jutott idő komolyabb témákra is. Ahogy minden összejövetelkor, ezúttal is megemlékeztek azokról, akik valamilyen oknál fogva nem lehetnek köztük. Sajnos tanáraikat sem tudják már elhívni az osztálytalálkozókra, pedig akkor ők is láthatnák, az elvetett tudásmagból miként szökkent szárba az egykori tanulók karrierje. Tanár, mérnök, vállalkozó, ügyes kezű szakmunkások és még sorolhatnánk hányféle szakmai kiválóságot kapott az ország. Nagy részük nyugdíj mellett sem hagyott fel a foglalkozásával. Ahogy az 1963-ban ballagott baracsi diákok fogalmaztak: Őket még másféle fából faragták!…

Volt tehát miről beszélgetni az ebéd mellett. Talán észre sem vették az idő múlását. Öt év múlva folytatják – ígérték egymásnak.