Mezőfalva polgármestere is büszke lakóhelye önkéntes lánglovagjaira

Betölti az életét

Szinte hihetetlen elkötelezettség és fáradhatatlanság is jellemezi Sudár Mihályt, a mezőfalvi Önkéntes Tűzoltó Egyesület (ÖTE) parancsnokát. Az itteni feladatai mellett a Dunaújvárosi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon is felelős beosztást tölt be.

– A hobbija a szakmája?

– Mondhatjuk így is. Jól tudom feldolgozni a bennünket érő stresszt, és ezért az itthoni munkámat is problémamentesen tudom elvégezni. Igyekszem minél többet megtudni a szakmámról, ami inkább a hivatásom, és a megszerzett ismereteket átadni ezeknek a kollégáimnak – válaszolta Sudár Mihály parancsnok. Majd a következőkkel folytatta:

– Itt is megvannak az alkalmak a feladatok begyakorlására. Az itteniek is rendszeresen gyakorlatoznak a hivatásos tűzoltókkal. Közös minősítő versenyeken vesznek részt, a káreseteken is dolgoznak, amelyek során át tudjuk nekik adni a tapasztalatainkat. Együtt dolgozunk, és ezzel is fejlesztjük a felkészültségüket.

– Önök kérték ide ezt a tűzoltóautót?

– Szükségünk volt rá, és most adódott lehetőség arra, hogy megkaphassuk a Katasztrófavédelemtől. Nálunk ez még nagyon hosszú ideig jó szolgálatot fog tenni a település védelmében. Szinte minden tevékenységre, tűzoltásra és műszaki mentésre egyaránt használható. A lehetőségeinkhez képest folyamatosan pályázunk a további kiegészítő felszerelések beszerzésére.

– Hány ember szolgál ebben a csapatban?

– A beavatkozó tűzoltók létszáma tizenöt fő, mellettük vannak pártoló és tiszteletbeli tagok, így mindenkivel együtt körülbelül harmincfős a tagságunk.

– Szükség esetén mennyi idő alatt tudnak kiállni a telephelyről?

– Az önkéntes tűzoltóknál ez úgy működik, hogy van öt telefonszám, amire közvetlenül a műveletirányításról jön üzenet. Állandó szolgálatunk van, ezért maximum tíz perc alatt kiáll az autó.

Előreléptek

Ma már múzeuminak tetsző eszközökkel kezdték, a mostani új gépjárművel már a mai kornak megfelelő eszközt kaptak a feladataik ellátására. Kaltenekker Miklóssal, a mezőfalvi ÖTE elnökével folytattuk a beszélgetést.

– Remélem, ma örömteli a napjuk?

– Valóban így van, mert már régóta nagyon vágytunk erre a berendezésre. Eddig két szerünk volt. Az első egy negy­ven­éves Opel Blitz, azt egy közel harmincéves IFA-ra cseréltük le, és most egy ezektől fiatalabb, jól felszerelt, megfelelő menetképességű, korszerűbb Steyrrel lettünk gazdagabbak – válaszolta lapunk kérdésére Kaltenekker Miklós, aki elmondta a következőket is:

– Mezőfalvához viszonylag nagy mezőgazdasági területek tartoznak. A tűzeseteink nagy része erdő-, avar- és tarlótűz, és ezek miatt nagyon fontos az új eszköz terepjáró-képessége, és az is, hogy ezzel négy köbméter vizet is a helyszínre tudunk szállítani.

– Hogy állnak az utánpótlással?

– Ez az egyik legnagyobb problémánk. Szerencsénkre körülbelül tíz éve egy igen lelkes csapattal indult az egyesületünk. Ebből egy olyan kemény mag alakult ki, akik nem csak a bajban tartanak össze, hanem a magánéletben is tudnak közös programokat szervezni maguknak. Az elmúlt évek során nagyon nagy volt közülük a lemorzsolódás. A fiatalok megszólítása és a beszervezése nagyon nehéz feladatunk a jelenben és várhatóan a közeljövőben is az lesz.

– A tűzoltók csak jó fizikummal tudják sikerrel végezni a munkájukat…

– Erre alaposan odafigyelünk. Itthon is vannak gyakorlati foglalkozásaink, és itt a faluhelyen mindenkinek bőséggel akad tenni-venni való­ja, így aztán valamennyien jó erőben láthatnak a tűzoltós feladataik után.

Leplezetlen örömmel vett részt az ünnepségen

Márok Csaba, Mezőfalva polgármestere leplezetlen örömmel vett részt az átadó ünnepségen, és hasonló hangnemben mondta el az ünnepi beszédét is.

– Egy települési vezetőnek mindig nagy öröm, hogy ha egy civil szervezetét ilyen rangos szakmai elismerésben részesítik, mint a mi Önkéntes Tűzoltó Egyesületünket – hangsúlyozta a polgármester, majd hozzátette a következőket is:

– Ezzel a lehetőséggel, amit ez az új technika nyújt a számukra, valószínűleg még nagyobb terhelést kaphatnak a majd megoldásra váró feladataik révén, de ők imádják az újabb nehéz kihívásokat. A tűzoltóink egy nagyszerű közösség, akiket bármilyen programban való együttműködésre fel lehet kérni. Ez lehet egy fa kidöntése, amit más nem nagyon tudna elvégezni, vagy ha egy párakaput kéne készíteni a Vigasságokra. Mezőfalva közössége nagyon jó szívvel látja őket, és elismeri a teljesítményüket. Örülünk annak, hogy van egy ilyen, a biztonságot növelő szervezet a településen. Ők nagyon nagy értékmentők, hiszen többször előfordul, hogy mire a dunaújvárosiak kiérnek az itteni helyszínre, addigra ők már lokalizálják, vagy elfojtják a tüzet, és ezzel a káresemény nagyságát erősen mérsékelni tudják. Természetesen nagyobb veszedelmekben is képesek segédkezni, de a munkájukban a megelőzésnek is jelentős szerepe van.

Aki harapja a lángot

Barátai és bajtársai nagy barátsággal emlegetik így Pribák Mihályt, a mezőfalvi ÖTE legidősebb tagját.

– Az önkéntes tűzoltóságot a gazdaságban, Sismándon kezdtem, 1971-ben. Azt megelőzően volt egy olyan tűz­eset, ahol láttam, hogy a lángok közül hoztak ki egy kisfiút, és akkor döntöttem el, hogy a tűzoltók közé állok – tudtuk meg Pribák Mihálytól. Hozzátéve a következőket:

– Akkoriban egy nyolcszázas motoros szivattyút, és mellette a lovak által vontatott fecskendőt is használtunk. Ezek az Állami Gazdaság tulajdonában voltak. Később kaptunk egy Zuk típusú gépkocsit, amelyhez már egy légzőkészülék is tartozott. A felszerelésünk az idő múlásával mindig egy kicsit jobb lett. Sokat jártunk versenyekre is, ahol állandó másodikak lettünk. Az első a vasmű csapatáé volt, akik akkoriban igen rafinált legényeknek számítottak, ezért ezeket az eredményeket nem tartottuk igazságosnak, de nem volt hová fellebbezni ellene. Egyszer nyertünk velük szemben Sárbogárdon, ami örök emlék maradt a számunkra.

– Elismerem, hogy ez egy eléggé veszélyes „hobbi”, de általában jól jövünk ki a veszedelmes helyzetekből. Mi egy összetartó közösség, egy család vagyunk, a mindenki mindenkiért alapon. Nem hagyunk hátra senkit sem – nyomatékosította Pribák Mihály a vele készült interjúban. Elmondta kérdésünkre válaszolva a következőket is:

– Ha most megszólalna a riasztás, most sem haboznék, hatvankét évesen is tenném a dolgomat. Nyugdíjasként éjjel-nappal otthon vagyok, és amikor jön a riasztás, indulok a telephelyre, indítom az autót, és mire megjönnek a többiek (négy-öt fővel megyünk a helyszínre), menetkészek vagyunk. Amikor visszatérünk, átbeszéljük az eseményeket, kiértékeljük, hogy mit hogyan csináltunk, voltak-e hibáink, és ha igen, akkor legközelebb miként kell elkerülni azokat.

– Nem csak a baj esetén tartunk össze, hanem például a községi rendezvényeken is, amikor együtt szórakozhatunk. A környékbeli fesztiválokon is megjelenünk, ahol szolgálatot teljesítünk. Ilyenek a DUDIK, a Rockmaraton, a rácalmási fesztiválok és a hasonló események. Az ezeken megkeresett bevételünket a felszerelésünk fenntartására és a fejlesztésére fordítjuk. Ennyi idősen még senki sem mondja nekem, hogy na jó, most már menjél pihenni, és remélem, hogy ez még sokáig így lesz! – zárta gondolatait a mezőfalvi Önkéntes Tűzoltók egyesületének legidősebb tagja.