1964. februárjában leomlott a part a Duna dunaújvárosi szakaszán

„Február 29-én reggel földcsuszamlás történt a Dunaújváros alatt elterülő partszakaszon, amelyet radari telepnek neveznek. Ez a túlnyomórészt felvonulási és műszaki épületekből, munkásszállásokból, étkezdékből, garázsokból állóföldszintes telep a város déli kijáratánál, a Vasművel szemközt terül el.

Az errefelé lakó nép először mély, fenyegető morajlást hallott, mintha a föld alatt ágyúk ropogtak volna. Ekkor még nem történt  semmi. Félórával később tompa dörrenések hallatszottak fel, a part szélén néhány széles repedés támadt. A repedések gyorsan tágultak, majd pedig 300 méter szélességben óriási robajjal leomlott a talaj. A földgörgeteg magával sodort egy munkásbarakot és néhány kisebb épületet. Szerencsére az ideiglenes munkásszállás lakói pénteken hazautaztak, így a földcsuszamlástól fenyegetett épületekben mindössze néhány ember tartózkodott, de azoknak is sikerült az ablakon keresztül elmenekülniük.

A becslések szerint 7 millió köbméter föld csúszott és omlott le a Duna medre irányában. Emberéletben nem esett kár.” – írta Pethő Tibor: Mi történt Dunaújvárosban? – című cikkében (Magyar Hírek, 1964. 04. 15.)

Egy másik írás tanúsága szerint: „Körülbelül 1300 méter hosszúságban a radari partszakaszon 20-25 méter szélességben nagyjából 10 millió köbméter föld mozdult meg és csúszott a Duna felé. A Dunában kisebb szigetek keletkeztek, a magaspart szélén lévő épületek a mélybe zuhantak és tönkrementek. A folyamat meglehetős lassan zajlott, így az emberek ki tudtak menekülni: emberéletben nem esett kár.” – Őri Zoltán: Ahol a part szakad....(I.) (Dunaújvárosi Hírlap, 1996. 01. 13. 5.p.)

„A helyreállítási munkák azonnal megkezdődtek. Azóta kialakult a Duna-parti részen mintegy 5 kilométer szakaszban az új vezető mű. E vezető mű a régi partvonaltól mintegy 80-120 méterre húzódik a Duna medrében, s ezt a Dunától elhódított területet kazettákra bontva, feltöltötték, illetve az északi részen még egynéhány kazetta feltöltésre vár. A szakadékos lösz partoldalt is eldolgozták. Nagy területen lépcsőrendszert építettek ki. Az egyes lépcsők nyolc méter szélesek és 3 méter magasak, másutt pedig rézsűzték a terepet. A földmunkákon túl a növénytelepítést is elvégezték, olyan fákkal ültették be a partvonalat, amely köti a talajt.” – (pusztai): Nyolc méter széles, három méter magas lépcsők. Befejezés előtt a dunaújvárosi partszakasz (Népszava, 1968. 07. 05.)

„A nyolc esztendő után megváltozott a táj – jelentős gépi, technológiai, emberi és anyagi erők felhasználásával rendezték a partot. Ma lépcsőzetes kiképzésével – néhol az eredeti növényzet meghagyásával – parkok létrehozásával, fák telepítésével, bonyolult, de összefüggő tárórendszerek kialakításával stabilizálták a partot. Rendszerbe foglalták a Duna medrét is.” – gubacsi – Omlott a part (Fejér Megyei Hírlap 1972. 02. 29.)