A jó boltnak hangulata, a jó boltosnak lelke van

Mégis egy boltról, pontosabban egy bolttulajdonosról szól a történetünk, mert olyan személyiségre bukkantunk benne, aki ritkaságszámba megy! Farkasné Pulay Csilla huszadik éve működtet egy kis boltot Rácalmás egyik forgalmas részén. Iparcikkbolt a felirata. Olyan igazi, régimódi kicsi üzlet, ahová az ember mindig a felfedezés reményében, a szívében pici izgalommal lép be.

Sejtelmes hangulata, jellegzetes illata van az ilyen boltoknak! Igazi ínyenc-vevőknek való hely, ahol biztosan megtalálják azt is, amit évek óta hiába keresnek, és már le is mondtak róla, hogy valaha még az útjukba kerül. A régi, budai antikváriumoknak volt még ilyen feelingje, ahol a félhomályban órák hosszat lehetett keresgélni, olvasgatni, és biztos, hogy mindig talált az ember valami kincset. Csilla boltjából sem jön ki senki üres kézzel. A csöpp helyen megmondhatatlan mennyiségű, vevőt boldogító holmi van felhalmozva, a szögtől a farsangi jelmezekig, de kapható itt építkezéshez használható, kertészkedésre való, háztartásból hiányzó és ezer más szükségletet kielégítő motyó! Gyereket bevinni kimondottan nem ajánlott, mert több kiló holmit fedez fel azonnal, amit nem biztos, hogy meg akartunk neki venni, de itt nem tudunk ellenállni a kísértésnek. Amikor annak idején Csilla előbb csak kibérelte, majd megvette a boltot, egyszerű praktikus szempontok vezérelték. Közel van a lakásukhoz, könnyebben szemmel tudja tartani az akkor még általános iskolás gyerekeit, nem kell korán kelniük stb. Vasbolt volt, egy idős bácsi látta el benne a helybelieket különféle szerelvényekkel. Csodálkoztak is az emberek, hogy egy nő akarja ezeket a műszaki dolgokat árusítani? Ha egy férfi belépett a boltba, látszott az arcán az ijedtség, hogyan fogja elmagyarázni, mire van szüksége? Aztán ő lepődött meg, hogy még a felhasználásra vonatkozó tanácsokat is kapott!

Persze, nem ment ez egyik napról a másikra. Sokat kellett hozzá tanulni, de Csilla nem adta fel. A gimnáziumi és a közgazdasági érettségije mellé még öt-hat tanfolyamon szerezte meg a szükséges ismereteket. A legtöbbet a vevőktől tanult. Mindenkit meghallgatott, és ami hasznos tudást hallott, azt felhasználta. Ma már ott tart, hogy ha a vevő nem tudja pontosan, mit keres, a magyarázatából kitalálja, mire van szüksége. Az áru megrendelésétől a beszerzésig, az eladástól a takarításig és a bevétel könyveléséig, mindent egyedül végez. A bolt kínálatát ötszörösére bővítette, a vevők igényeit megfigyelve. Ha valami nincs, pár napon belül beszerzi. Amikor a nagy áruházak megnyitottak, alig volt érezhető a forgalom csökkenése, és az sem tartott pár hónapnál tovább.

Az emberek szeretnek ide járni, mert a személyesség, a ismeretség, a felfedezés izgalma más, mint egy multinál. Ha ide bejössz, beszélgethetsz, meghallgatnak, kérdezhetsz, válaszolnak, de ha egyedül akarsz bóklászni, abban sem zavar senki. Sokan csodálkoznak, hogy ilyen pici helyen, ennyi árut találnak, meg azon is, hogy azt mindet fejben lehet tartani, de Csilla természetesen azonnal kiigazodik a polcok, fiókok között. Igyekszik minden igényt kielégíteni, mindennek utánajárni, amit a vevők keresnek. Van olyan, hogy az ember nyáron akar szeneslapátot venni, és télen grillezésre való faszenet, itt ez is megoldható. Azt mondja, a legnagyobb öröm, ha valaki azzal lép be, hogy már a fél világot bejárta, ez az utolsó reménye, és ebben az üzletben megkapja. Persze, az lenne az igazi, ha egyenesen itt kezdenék a keresést!

A gyerekei felnőttek, a férjét a munkája külföldre köti, csak hét végén jár haza. A szabadidejében festeni tanul, német társalgásra jár, fotózgat vagy a virágjait gondozza. Nyugodt, kiegyensúlyozott, szerény ember.

Qui cupit, capit omnia. Aki törekszik, mindent elér – (Apáczai Csere János).