Marin Skenderovic

2017.12.04. 11:30

Egy turisztikai szakember, aki majdnem sommelier vizsgát tett

Marin Skenderovic a Horvát Idegenforgalmi Közösség magyarországi képviselete vezetője szinte hazajár Dunaújvárosba, hiszen barátja, Grábics Gábor, a Corner Hotel és Kávézó társtulajdonosa és vezetője itt él és dolgozik, másrészt pedig a horvát nemzetiségi közösség is ide köti.

Várkonyi Zsolt

a

Szerdán a Dunaújvárosi Borbarátok Klubja legutóbbi rendezvényén találkoztunk, ahol egyébként épp egy horvátországi borkereskedő mutatta be specialitásait.

Honnan a kötődés Dunaújvároshoz?

- Nagyon szeretem ezt a várost, és amikor lehetőségem van arra, legyen az hivatalos program vagy baráti találkozó, eljövök ide. Évtizedes barátság fűz Grábics Gáborhoz, aki egyébként a helyi horvát közösség oszlopos tagjaként is a borok nagy kedvelője és szakértője. Ma ráadásul a helyi borbarát klub vendége Filákovity Dusán volt, aki a legjobb horvát borokat hozta el ide, amelyek nem olyan régóta ugyan, de már megvásárolhatók Magyarországon is. Eddig ugyanis jellemzően az egyes magyar szállodákban, vendéglátóhelyeken rendezett bemutatók horvát borai kereskedelmi forgalomban nem voltak kaphatók. Ám közel húsz éve, amióta vezetem a magyarországi képviseletet, mindig kiemelten kezeltük, hogy a legjobb horvát borok kerüljenek a magyar szállodák borválasztékába, hiszen az önök országa is egy kisebb borhatalom, és ebben a környezetben nem mindegy, hogy borainkat önállóan vagy épp gasztrokultúránk részeként miként pozicionáljuk a magyar emberek előtt. A magyar turisták Horvátországba érkezve aztán már tudják, hogy milyenek az igazán jó horvát borok, mint például a Grasevina Malvazija, a Plavac Mali, és az ár-érték arány figyelembevételével melyeket érdemes megvásárolni, most már, ahogy említettem, Magyarországon is.

Ön hivatalból ismeri a horvát idegenforgalom sarokszámait is. Hogyan értékelné az idei adatokat?

- Idén tizennyolc millió turista érkezett hozzánk, közel százmillió vendégéjszakát regisztráltunk. Magyarországról ötszázhetvenezren jöttek, mintegy hárommillió vendégéjszakát eltöltve nálunk. Ezzel erre az évre már teljesítettük a kitűzött célokat, amelyet túl fogunk szárnyalni, hiszen a karácsony és a szilveszter még előttünk van. Példaként említeném, hogy december 8-án és 9-én két különvonat indul Pécsről Zágrábba, az adventi vásárba. A tavalyi tapasztalatok alapján idén is tele lesz. A magyarok egyébként a többi nemzethez hasonlóan döntően a tengerpartot látogatják, azt is főleg nyáron, így a vendégéjszakák több mint 90 százaléka itt realizálódik.

Marin Skenderovic szinte hazajár Dunaújvárosba. Legutóbb a Corner Hotel és Kávézóban megrendezett horvát borvacsora vendége volt Fotó: Ady Géza

Az rendben van, hogy egy szakembernek kisujjában van a turisztikai marketing, de magánemberként melyek a kedvenc borai, amelyeket a családi ünnepekkor is szívesen tesz az asztalra?

- Lehet, hogy meglepő, amit mondok. Én nem olyan városból származom, amely híres lenne a borairól, de amit a borokról megtanultam, azt Magyarországon tanultam. Majdnem sommelier vizsgát is tettem, de sajnos fel kellett adnom ezt a tervemet, mert nincs olyan organoleptikus, azaz érzékszervi, például a bor szag- vagy ízintenzitásának észlelésén, megkülönböztetésén alapuló tehetségem. Egyszer ugyanis Alkonyi Laci borszakíró barátom, akivel egyszer együtt nyaraltunk, magával hozott egy olyan táskát, amelyben kilencvenhat féle kis üveg volt. Ezek csakis különböző kávéillatok, muszáj tréningezni, mondta. Na így, vagy ezért nem lettem én sommelier (a sommelier egyébként olyan szakértő, aki főként borok és kisebb mértékben egyéb italok kiválasztásával, ételekhez párosításával és felszolgálásával foglalkozik – a szerk.). Nálam egyébként a Tokaji borok a favoritok, annak bármelyik fajtájáról is legyen szó. Oda elvittem a horvát borászokat is. Az egyik őszintén elmondta nekem, hogy hatvanévesen azt hitte, mindent tud már a borokról, ami a világon ismert, de tévedett. Az, amit ott látunk, hogy a botrytis, vagyis a szőlő szürkerothadását okozó penészgomba mire képes, hogy abból mit hogyan lehet csinálni, az elképesztő. Azonban, ha a horvát borokat említjük, akkor olyan testes vörös nincs Magyarországon, mint a dél-dalmáciai. A legenda szerint Ferenc József császár kedvenc fehér desszertbora a tokaji volt, de a vörösborok közül bizony a dél-dalmáciai fajtákat kedvelte. Ezeknek a szőlőknek más igényük van, és a dél-dalmáciai meredek lejtőkön lévő dupla insolencia, vagyis a sok napsütés valamint a tenger visszatükröződésének együttes hatása, különleges borok készítését teszi lehetővé. Nem véletlenül olyan testesek ezek a borok.

Itt ugyan befejeztük a beszélgetést, de úgy döntöttünk, hogy mindezt tovább folytatjuk majd hol máshol, mint Dél-Dalmáciában. Természetesen kedves olvasó, annak – nem csak palackba zárt – hangulatát is elhozom majd önnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában