Már 16 éve zenélnek együtt a Hősök

A pályájuk elején egy tehetségkutató műsor robbantotta a sikerüket. Azóta lemezek, videoklipek és nagysikerű bulik jellemzik a munkájukat. A kistelepülésektől a Volt-fesztivál nyitó koncertjéig, sokhelyütt ünnepelték őket. Két alapemberükkel beszélgettünk.

Baranyai Dániel a Hősök formáció szövegírója tizennégy éves kora óta büszkén viseli az Eckü nevet. Ennek a megszerzése így történt.

- Az Ecküt tessék bátran az Egészséges Kiskatonák Üdvhadserege kódjának tekinteni. Hetedik osztályos voltam, és mivel addig még nem volt becenevem, ezért ezt kaptam az egyik lépcsőházi barátomtól. Később, hogy repperesebb legyen, hozzátettem egy c betűt. Így lett ez a művésznevem.

A kezdetről és a fontosabb állomásokról

- Kétezer-egyben kezdtünk. Rá egy évre volt a napfogyatkozás, amitől megvilágosodtunk, és elhatároztuk, hogy rapperek leszünk. A bandánkkal Veszprémhez és Pétfürdőhöz kötődünk, tehát megyeszomszédok vagyunk. Le is pacsizunk az itteniekkel. Dunaújvároshoz is egy csomó jó sztori köt bennünket. Mi még a régi rappes bulihelyszínekre is jártunk, amiket a Mackó Márk szervezett.

Mivel mára az internet eléggé kinyílt, ezért most már nagyon sokan hallgatnak rappet és hiphop zenét, aminek nagyon örülünk. Mi annak köszönhettünk egy kisebb fajta felfutást, hogy a zenetévék és a rádióállomások el kezdték játszani az Enyém vagy, az Ikon, vagy a Kisember című számainkat. Mindenkihez szólunk, mert mindenféle szövegünk van. Van olyan dalunk, ami érzelmekről beszél, olyan is ami egy sima kis düh-kiadás, vagy tipikus rappes buzdító dal. Tizenhat éve vagyunk a pályán, és ezért is elég sokrétűek vagyunk.

Egyenlők vagyunk a csapatban. A zenéinket otthon szövegkönyvbe írjuk. Vannak olyan ötletek, amiket utazás közben mentünk el a telefonba, így aztán a modern technikákat is kihasználjuk a munkánkhoz. Elég egy jó szikra, ami kipattan a fejünkből, és a köré írjuk meg az egészet. Nyilván van ennek egy mechanikus része is, amiben nem sok izgalmasat láthat a külső megfigyelőnk. Amikor időre kell megírni egy szöveget, azt is meg tudjuk csinálni. Ilyen egy felvétel esetén fordulhat elő, amikor a stúdióban másnapra egy új anyagot kell letennünk az asztalra. Az persze sokkal jobb, ha van rá egy kis időnk, hogy megérjenek és letisztuljanak a gondolataink.

Ozsváth Gergely, a művésznevén Mentha, a fotózáskor és a színpadon is igen szilaj pózokat vesz föl...

- Bár a fotókról úgy tűnhet, de nem mondanám, hogy harcos alkat vagyok. Játékból azt is mondhatnám, hogy nekünk nagyon megy a pózolás. A színpadi munkánkban nincs kitalálva, hogy ki van elől és ki mögötte, inkább az adott helyzetek adják a megoldásokat. A pillanatnyi szituációkat Eckü sokkal jobban tudja lereagálni, mint én. Nekem egy kicsit később esik le a tantusz, vagy másként reagálok, mint ő. Ezért talán egy picivel előrébb van nálam.

A zenei fejlődésről

- Nyilván az elején, egy dob-basszus alapon is elmentek a dalaink, sőt néha még anélkül is nyomtuk. Ma már sokkal jobb, ha egy komolyabb produkcióval áll elő az ember. Ehhez a partnerünket Dunaújvárosban találtuk meg: Mr. Joker személyében, aki egyben a producerünk is, és a Hősöknek ugyanúgy az oszlopos tagja, mint ahogy mi is azok vagyunk. Ő a háttérben teszi a dolgát. A zenei alapjainknak a nyolcvan-kilencven százalékát ő alkotja.

A dolog úgy működik, hogy kapunk tőle egy-egy pakkot (négy-öt zenét), amiből kettőt vagy hármat kiválasztunk, és arra írjuk meg a szöveget. A másik zeneszerzési lehetőség a zenekarunkhoz kötődik, ahol mondjuk a gitáros vagy a billentyűs kitalál valamit, és akkor abból indulunk ki. Veszünk egy alapot, aztán egy kis basszust is adunk hozzá, Megcsináljuk, és ezt a változatot elküldjük a Jokernek. A különböző sávokat fölhasználva majd ő kreál belőle egy új zenét. Én és az Eckü maximum a refrén dallamát szoktunk kitalálni. Az eltelt tizenhat év alatt egy kicsit muzikálisabbak lettünk, így aztán jobban be tudjuk magunkat dobni a közös munkába, aminek egyre alaposabbnak kell lenni a mai világban.

Egy bokszgála aligha hasonlít egy bulira!

- Igazándiból ez a bevállalóság hozzá tartozik ehhez a szakmához. Hogy ha mi ezt a pályát választottuk, akkor ilyen helyszíneken is helyt kell állnunk. Ilyen esetekben ülnek az emberek, nem buliznak és nem táncolnak. Itt s úgy kell előadnunk a dalainkat, mint másutt, ahol mondjuk, ötezer ember csápol rá.

Nincs mese, ha ezt nem tudnánk megcsinálni, akkor most vagy nem lennénk itt, vagy nem is biztos, hogy ebből élnénk. Mindenféle szituációkban fölléptünk már. Volt már sokkal rosszabb és nehezebb is. Abszolút nem vagyunk megijedve. Nyilván volt bennünk egy kis lámpaláz, hogy milyen lesz a ringben állni, de megoldottuk, nem volt vele semmi baj, hiszen nyomtuk már ilyen eseményeken is. Érdekes, teljesen más, mint egy nagy koncert, és egy jó élménynek számít.

Abszolút különleges eset volt, amikor egy börtönben szerepeltünk. Az tényleg egy olyan maradandó élmény volt, amiről azt mondtam az Eckünek: lehet, hogy még egyszer már nem tudnám megcsinálni. Nem a kedvem miatt, hanem egyszerűen félnék tőle. Az egy elég erős élmény volt…

A Hősök és a kísérő zenekaruk együttműködéséről Eckü ezt mesélte:

- Most már nyolcadik éve van egy zenekarunk is, amellyel fel tudunk lépni. Az élő, zenekaros koncertek abszolút feldobnak bennünket is. A kezdetben a klasszikus megoldást vittük. Volt egy DJ, aki az itthon elkészült alapokat keverte, mi pedig nyomtuk rá a szöveget... (Nyilván legutóbb, a dunaújvárosi ökölvívógálán, ugyanúgy maradt a DJ-s felállás, hiszen ide nem tudtunk kiállítani egy bandát.)

A velük való fellépések nagyon sokat adtak nekünk. Kinyitották a spektrumot, és új helyeken is vállalhattunk koncerteket. Ezzel egy kicsit a saját határainkat is kiterjesztettük. Tök jó dolgokban tudunk gondolkodni azóta. Az élő zenének hatalmas varázsa van. Nagyon jó velük dolgozni a színpadon. Biztonságot is ad az embernek, másrészt egy olyan „mellkihúzó” valami, hogy igen, bár egy rapper vagyok és a hiphop közegből jövök, de mégis, bandával is tudok szerepelni! Van mögöttünk egy olyan csapat, akivel a muzsikánkat a szélesebb rétegeknek is el tudjuk adni!

A hősökre büszkék szoktunk lenni...

- A színpadi teljesítmény az előadóművészethez tartozik, annak a megítélése szubjektívan működik. Az elért teljesítmény egy másik dolog. Nagy kiadók és pénzek nélkül, alulról építkeztünk. Bejárhattuk az egész országot, fölléphettünk az országhatáron túl is azokon a helyeken, ahol a magyar nyelvet megértik. Nagyon sokat adott nekünk ez a zene, rengeteg embert megismertünk. Zeneileg sokat jelentett nekünk az, hogy feldolgozhattuk Ákos zenéjét az Ikont.

Kitartóak vagyunk, a pályafutásunk egy komoly, terebélyes életúthoz kapcsolódik. Hét lemezünk jelent meg és egy sor videoklipünk. Volt úgy, hogy rajtunk kellett segíteni, majd később mi tettük azt másokkal. Az összes kortársainkkal fölléphettünk. A műfajunkban mindent elértünk, amit ebben a műfajban lehetséges Magyarországon. Remélem, hogy ezekért a dolgokért vannak, akik büszkék ránk. Mi nem sütkérezünk a saját dicsőségünkben. Mindig újabb célokat tűzünk ki magunk elé, és azok eléréséért dolgozunk.

Hosszú ideje állnak egymás mellett a színpadon. Békében?

- A Hősök megalakulásakor tizennyolc évesek voltunk, de már előtte pályatársként is ismertük egymást. Nem felejtettük el, hogy honnét jöttünk, és azt sem, hogy milyen sikereket és kudarcokat éltünk meg egymás mellett. Barátság is van benne. Fontos, hogy működik a kémia közöttünk a színpadon. Ez az együttműködés olyan, mint egy házasság. Egy-egy turnén kijönnek azok a dolgok, amiket tiszteletben kell tartanunk, és azok is, amikért azt érdemel a másik. Amit a kezdetekkor megálmodtunk, most harmincöt évesen is azt csináljuk. Szinte az egész életünket ennek rendeltük alá.