A dunaújvárosi Borbarát Klub a horvát borokkal ismerkedik

Az esemény a Corner Kávézó különtermében zajlott. A házigazda Grábics Gábor, a klub vezetője volt. A különlegességeket Filákovity Dusán, a Pannon Borbolt Kft. tulajdonos ügyvezetője mutatta be az értő közönségnek. Vele a rendezvény előtt beszélgettünk.

Baráti a szomszédi viszonyunk, de számunkra mégis ismeretlen a horvátok boros világa!

- Erre az estére remek borokat válogattam tőlük, de ezzel együtt azt is el kell ismerni, hogy mellettük Horvátországban még nagyon sok rosszat is lehet kapni. Leginkább a technológiai problémák miatt voltak velük bajok. Főleg Dalmáciában. Nálunk is ismertek az ilyen mondatok: „Régen az én öregapám is így csinálta”… Ki kell mondani, hogy az efféle gondolkodás fölött már eljárt az idő. A horvátok azonban egy öntudatos nép, és úgy gondolják, hogy amit az ő tradíciójuk mutat, és ahogy tanulták, az a mai világban is megállja a helyét. Hát nem! A vörösboroknál korábban én is nagyon sok hibát véltem fölfedezni, de most már elindult egy irányzat, amelynek nyomán tiszta és fajtajelleges borokat is lehet kóstolni.

A horvát borvidékek?

- Földrajzilag is nagyon furcsa kettősség létezik náluk. Óriási tengerparttal rendelkeznek, és van egy jelentős kontinentális területük is. A klímájuk és a talajuk is nagyon különböző. Az esetükben négy borrégióról beszélhetünk. Az egyik a tengerparti, a Dalmát rész. Mellette ott van az Adria által ölelt Isztriai-félsziget, amelynek boraiban olasz, szlovén és osztrák hatást is fölfedezhetünk. Itt már a többieknél előrébb járnak a technológiában, a tisztaságban, a dizájnban és a fejlesztésekben egyaránt… Nagyon jó szőlőfajtákkal dolgoznak ezen egyedi talajon, a félig mediterrán, félig kontinentális klímán.

A szárazföldön két borrégiót különítünk el. Az egyik a szlavóniai, ami Magyarországgal, a Somogy és Baranya megyével határos területeket jelenti. A másik pedig Zágráb környéke.

Néhány szó az esti borsorról.

- Körülbelül százféle horvát bor található a kínálatomban. A klub és a ház vezetőjével, Grábics úrral erre az alkalomra öt fehéret és négy vöröset választottunk ki. Bár Magyarországon óriási a rozé divatja, de erre a bemutatóra nem akartunk azt is hozni, mert ez Horvátországban abszolút nem jelentős. Az egész borfogyasztásukból az egy százalékot sem éri el részesedése. Nálunk ez több mint az ottani hússzorosa. A fehérek nagy része a kontinentális területről származik. A vörösek pedig többnyire dalmát és isztriai származásúak.

Horvátország joggal büszkélkedhet a napsütéses órák számával. Érződik ennek jótékony hatása a borokon is?

-Természetesen. Ne felejtsük el, hogy nem csak a napfény a nagyon fontos, hiszen a köves területek talaja az éjszakai órákban kisugározza az elnyelt hőmennyiséget. Ezért magas cukorfokot érhet el a szőlő, és vigyázniuk kell arra, hogy a mediterrán dalmát borok ne billenjenek át a tizennégy-tizenöt fok feletti alkoholtartományba.

A hasonló égöv miatt hasonlítanak a horvát és az olasz borok?

- Igen is, meg nem is. A dél-olasz borok leginkább a dalmáciaihoz hasonlítanak, az isztriaiak pedig az észak-olasz fajtákra.

Mit gondolnak a horvát barátaink a saját boraikról?

- Előbb nézzük az adatokat. Nekünk körülbelül hatvannégyezer hektár szőlőnk van, az övék ennek körülbelül az egyharmada. Nincsenek rákényszerítve az exportálásra, mert a turizmus miatt nagyrészt elkel az általuk megtermelt mennyiség. Nálunk viszont a mai napig túltermelés van borból. Ők kényelmesebb pozícióban vannak, mint mi, de hozzánk hasonlóan úgy gondolják, hogy megvan a helyük a borvilágban.

Mi motiválja őket a színvonal emelésére?

- A turisták, a sommelierek és a külföldiek kritikája! Minél délebbre megyünk az országban, jó értelembe véve, annál lazábbak az ott élő emberek, így a szőlőtermelők és a borkészítők is. Ez viszont megjelent a termékeik minőségében is. Az utóbbi években viszont elkezdődött egy komoly folyamat, aminek a jó hatásai máris érezhetőek. Be is mutatunk olyan dalmát bort, ami már igazán tisztességesen van elkészítve, őrzi a tradíciót, a klímát valamint az elvárt mai technológiai tisztasággal bír. Mára már szőlő világfajtákat is termesztenek, de a sajátjaikat jobban szeretik. Talán a fehéret kedvelik leginkább. Az egyik a Grasevina, ami a magyarországi olaszrizlinghez hasonlít. A másik pedig a Malvazija. Állítólag az egy főre vetített borfogyasztásuk a világon a legmagasabb.

Mennyire engedték az ottani pincészetek közel a tűzhöz?

- Beengedtek, de amikor mondtam egy-két kritikát, akkor furcsán emelték a szemöldöküket, nem tetszett nekik, és nem is nagyon értették. Sőt volt olyan borász, aki megkérdezte tőlem, hogy Magyarországon egyáltalán van-e bor? Egészen odáig azt hitte, hogy mi csak gabonaféléket termelünk. A tokaji borok neve ugyan mindenütt ismert a világon így Horvátországban is, de a többiről még a borászoknak sem volt fogalmuk…

Hogyan találjunk ott is jó fajtákat?

- A borválasztással ott is vigyázni kell, ahogy itthon is, de a Grasevinat és a Malvaziját mindenképen érdemes megkóstolni. Isztrián a Terrán vörösborfajtát, Dalmáciában pedig a Plovacot. Nívósabb étteremben borsos árat fognak elkérni érte, és az egy kicsit fájni fog a magyar pénztárcának, amikor két-háromszáz kunát kell érte fizetni. Ez bizony nyolcezer forinttól fölfelé értendő. Mondhatjuk úgy is, hogy a boráraik egy kicsit túl vannak pozicionálva… Náluk egyébként is minden drágább, mint itthon.

Melyiket kóstoljam?

- Egy kis segítséggel szolgálunk az odalátogatóknak a kóstoláshoz és a vásárláshoz. A minőségük alapján a ranglista alján a Stolno Vino (asztali bor) után egyet lépve fölfelé, a Kvalitetno Vino (minőségi bor) következik. A csúcskategóriát a Vrhunsko Vino (prémium bor) jelenti. A suho szárazat, a polusuho félszárazat, a slatko édeset jelent.

És hogy állunk a fröccsel?

- A néhai Osztrák-Magyar monarchiának iható emlékei is vannak. Horvátországban senki nem lepődik meg azon, amikor az ember fél liter bort és fél liter szódát rendel, sőt, keveri ezeket. A gemist vagy bevanda az igényesebbeké, de itt is megisszák a vörösbort kólával vagy (!) fantával is… A zagorácok (a Szlovénia menti területeken élnek) nagyon sok gemistet isznak. Náluk a fröccs kultúrája úgy működik, hogy a fehérbort és általában a Grasevinát a közismert zöldüveges ásványvizükkel egy-egy arányban hígítják fel. Az eredmény egy kellemesen fanyar, üdítő jellegű ital lesz.