Seattle kertvárosától a dermesztő Déli-sarkig

„Amikor beiratkoztam a Galer utcai iskolába, megígértétek, ha végig csupa jó jegyet kapok, a ballagásra bármit kérhetek. Amikor kicsi voltam, pónit akartam. Most viszont valami mást. – Utazzunk el az Antarktiszra! – mondta Bee. – Pedig a pónik helyesek – jegyezte meg anyu. Egyikőtök sem mondta, hogy nem! – Én rád vártam – mondta apu anyunak. Hiszen utálsz utazni. – Én meg rád vártam – mondta anyu apunak. – Igent mondtunk? – kérdezte apu anyut. – Igent mondunk – felelte anyu.”

Ezzel a mesebeli kívánsággal kezdődött a „flúgos futam” a napsütéses Seattle kertvárosától a dermesztő Déli-sarkig. A napjainkban játszódó érdekes történet egy hóbortos családról szól. Bee, az okos kamaszlány; az apa Elgie, a Microsoft egyik briliáns elméje és egy menő robot feltalálója; és Bernadette, a zseni „szuperanyu”, a zűrös feleség, aki valaha az ország legígéretesebb építésze volt, akit folyamatosan figyel az FBI, és akit Seattle-ben senki sem szeret.

A történet fő mesélője Bee. Szókimondó, fanyar humorral ábrázolja, hogy milyenek a városlakók, a magániskola, a szülők, a seattle-i élet.

Az anya szereti a lányát, de nem akar vele menni

Miközben egyre izgalmasabbak az események, egyre komolyabb hangvételű lesz a regény. Megtudhatjuk, milyen erős és egyben megható/megindító lehet az anya-lánya kapcsolat, de legfőképpen, hogy milyen Bernadette. „...megérdemelten egy csődtömeg vagyok. A kudarc belém mélyesztette a fogát, ráz, és nem ereszt.” Választ kapunk arra, hogyan lett a legötletesebb, legkreatívabb ünnepelt építészből, a megértő, klassz anyából a külvilág számára egy különc, őrült, barátságtalan, antiszociális személyiség.

Az anya, aki mindennél jobban szereti a lányát, de kétségbeesésében mégis mindent megtesz azért, hogy ne kelljen vele elutaznia. Az utolsó pillanatban azonban választania kell az alibi foghúzás, a diliház és a világ leghidegebb és legszelesebb helye közül, vagy nem marad más, mint a menekülés? Legnagyobb meglepetésére pedig rá kell jönnie, hogy az utálatos, sznob szomszéd maradt az egyetlen cinkostársa. „...és akkor Berna­dette kiment a mosdóba... az ablak zárva van, senki nem ment se ki, se be, az egyetlen ajtó, amin kimehetett, sosem használjuk, benőtte a szeder…”