’56 kötelez

A világ csak bámulta a csodát, de segítség sehonnan nem érkezett. Egyedül maradt a nemzet, mint mindig a történelem folyamán. Az ötvenhatosok szerezték vissza a nemzet önbecsülését, a tisztességét, amitől az elnyomók megfosztották. Erre a nemzeti tisztességre kell vigyáznunk! – írta mintegy másfél évtizede a forradalomról megemlékezve az Erdélyi Napló.

Mindamellett egyetértek a forradalom egyik meghatározó alakja Lipták Béla 2006 – ban elhangzott szavaival is. „Szeretném, ha 1956 tanulságaiból tanulna, gazdagodna az új nemzedék és nemcsak a „szellemileg temetetlen” halottaink bosszúhadjárata, meg a nemzet kirablásán való siránkozás folytatódna. Mint a veszekvő unokáinak csendet parancsoló nagypapa, szeretnék én is véget vetni a marakodás, sértegetés korának, sarokba állítani azokat, akik megérdemlik, a többiekkel pedig megértetni, hogy egy család tagjai vagyunk.” – mondta el egykoron ma is érvényes gondolatait a mérnök-professzor.

Közösen tenni tudunk azért, hogy sorsunk másképp alakuljon

Ötvenhat üzenete kötelez, de ugyanakkor megbékélésre szólít, hiszen nem lehet állandóan egymás ellen feszülni. Van ebben a világban más dolgunk is.

E helyzetben – bár önmagában nem elég, de – különösen fontos a tolerancia, az együtt gondolkodás, a kimondott szó és az azt követő tettek összhangja, a bizalom, a személyes példamutatás. Mindez fokozottan igaz kell, hogy legyen az olyan emberekre, akikre helyzetüknél, pozíciójuknál fogva – a velük szemben megfogalmazott elvárások tekintetében – kiemelt figyelem összpontosul. Legyen az választott tisztségviselő, egy cég vezetője vagy egyszerűen csak családfő.

Bíznunk kell azonban abban, hogy nemcsak „ülünk egy hajóban”, hanem „egy hajóban ülünk”, és közösen tenni tudunk azért, hogy sorsunk másképp alakuljon. Bízom abban: felismerjük azt, mindannyian, hogy csak együtt megy. És nem csak a szavak más sorrendje miatt.