Életében is nagy tiszteletnek örvendett a keresztények között

Történelem – Az egyházi méltóság ugyanis magyarországi tevékenysége idején elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai egyházszervezet kialakításában és megerősítésében, továbbá az Európához fűződő kulturális kapcsolataink fejlesztésében, de iskolaalapítóként és íróként is sokat dolgozott. Leginkább az maradt meg a köztudatban, hogy Szent István király fiának, Imrének volt a nevelője, de ez mellett rengeteget tett, hogy a keresztény Magyarország megszilárdítsa helyét az öreg kontinensen. Már életében is nagy tiszteletnek örvendett a keresztények körében, és személyében ő volt az első magyar nevelő az első főiskola megalapítója is, és korának egyik legnagyobb tudással rendelkező főpásztora. Bár itáliai születésű volt, lelkében teljesen magyarrá vált. Alakja mintája, példaképe lehet minden mai embernek is. Szent Gellért azoknak a sorába tartozik, akik nem hazánk földjén látták meg a napvilágot, de életük, működésük és haláluk mégis ide kapcsolta őket.

Velencében született

Szent Gellért eredetileg Giorgio Sagredo néven, egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként született a lagúnák városában. Miután látszólag egy gyógyíthatatlan betegség támadta meg, az akkori kor szokása szerint, szülei a közeli bencés kolostorba vitték, és megfogadták, amennyiben barátok imáinak köszönhetően fiuk életben marad, akkor Isten szolgálatába ajánlják. A gyermek meggyógyult, így a kolostor falai között kezdte meg tanulmányait, ahol nagyon gyorsan felfigyeltek páratlan képességeire. Édesapja, Gellért részt vett egy szentföldi zarándokúton, de Jeruzsálem közelében, a rájuk támadó arabokkal vívott harcban elesett. Fia az ő tiszteletére vette fel a Gellért nevet, nemsokára édesanyját is elveszítette, lemondott örökségéről, és az egyházi pályát választotta életcéljának és hivatásának. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjelévé, majd tanári állást kapott a bolognai kolostori iskolában. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, ahol elöljárója, Vilmos apát halála után őt választották meg szerzetestársai apátnak. Három évig viselte ezt a tisztséget, de késztetést érzett, hogy apjához hasonlóan ő is a Szentföldre menjen, majd ott harcoljon a keresztény hitért. 1015-ben Gellért lemondott a kolostor vezetéséről, hajóra szállt, hogy Zára (ma Zadar) városába utazzon, onnan pedig Palesztinába, de még az út elején váratlan vihar tört ki, így csupán az adriai Szent András-szigetig (közel a mai isztriai partokhoz) jutott.

Fordulat következett be életében

A sikertelen tengeri utazás után Gellért több hétig maradt a sziget bencés rendházában, ez idő alatt megismerkedett Razina pannonhalmi apáttal, aki igyekezett őt István magyar király udvarába csábítani. Eleinte Gellért makacsul kitartott eredeti célja mellett, de végül is elfogadta Razina javaslatát, mert azt remélte, hogy Magyarországon keresztül majd könnyebben eljuthat a Szentföldre. A legenda szerint Gellért 1015 májusában érkezett meg Mór pécsi püspökhöz, majd később Razina, Mór és Asztrik pécsváradi apát társaságában Fehérvárra utaztak. Nagyboldog­asszony napján járult Gellért a magyar király elé, és találkozásuk hatására István megkérte őt, hogy legyen Imre fiának a nevelője. Nyolcéves volt akkor Imre herceg, Gellért pedig elfogadta a felkérést, és 7 évig nevelte a trónörököst az esztergomi királyi palotában. A nevelőmunka mellett sok jel szerint diplomáciai feladatokat is ellátott, a király megbízásából még Franciaországban is járt.

A legenda szerint Gellért 1015 májusában érkezett meg Mór pécsi püspökhöz

Amikor Imre herceg betöltötte 16. életévét, Gellért 1023-ban remeteéletre szánta el magát, és Bakonybélbe vonult vissza. Az ottani kolostorban születtek a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János első leveléhez szóló magyarázatai, amelyek később sajnos nyomtalanul elvesztek. A monostor melletti erdei kunyhóban tudott leginkább elmélkedni és dolgozni. Néhány évig örülhetett csak a monostor csendjének és az erdei magányának. 1030-ban István király marosvári, csanádi püspökké nevezte ki, majd tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt Tisza–Maros–Duna-közi terület megtérítését. Ajtony vezér bizánci támogatással törzsi államot hozott létre az Al-Duna és a Maros-köze tájékán Marosvár székhellyel, és István királytól függetlenül gyakorolta hatalmát. A nagyőszi csatában viszont vereséget szenvedett a királyi seregtől, így uradalma széthullott. Ajtony a bizánci császárság szomszédjaként görög szertartás szerint vette föl a keresztséget, majd Marosvárra telepített néhány görög szerzetest.

Mint csanádi püspök

Gellért hatalmas szervezőmunkába fogott, az egyházszervezést azzal kezdte, hogy fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre, ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. A papi utánpótlás biztosítása végett káptalani iskolát hozott létre, templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a bencés monostort Szűz Mária oltalmába ajánlotta fel. Tevékenységét a király természetesen bőkezűen támogatta. Gellért közben folyamatosan írt, élete fő műve, a Deliberatio volt, amely a Nabukodonozor babilóniai király által kemencébe dobatott három ifjú megszabadulásának bibliai történetét dolgozta fel. Egyetlen fennmaradt művében közel 600 alkalommal idézte a Szentírást, nemcsak a keresztény, de a római és görög irodalomban is nagyon jártas volt. Gellért állandóan utazott, és tömegesen térítette meg az embereket, egyes krónikák szerint betegeket gyógyított, számos csoda is köthető a nevéhez. Még csillagászattal is foglalkozott, de magyarul azonban sohasem tanult meg annyira, hogy a nép nyelvén hirdethessen igét. Fáradhatatlanul dolgozott, aszkétaéletet élt, mindene az egyház volt, szent meggyőződése volt az, hogy a magyar nemzetet minél szélesebb körben a keresztény hitre kell térítenie. Látta, hogy a magyarok közül még sokan az ősi pogány vallás iránt fogékonyak, látta ennek a veszélyét, és azon fáradozott, hogy ezt megfékezze, ebben számíthatott Szent István király támogatására.

Meghalt az államalapító szent király

Szent István 1038. augusztus 15-i halála után a politikai zivatarok őt is elérték, csöndes apostoli munkájából aktív politizálásba kezdett. Mivel Imre herceg még István életében elhunyt, így államalapító királyunk halála után politikai káosz keletkezett, annak ellenére, hogy I. István Orseolo Pétert, nővérének a fiát tette meg örökösévé. Akinek a belharcokkal teli uralkodása alatt Magyarország a Német-római Birodalom hűbéresévé vált, s ami még fájóbb, királyi ténykedése megalapozta a császárok későbbi igényeit. Gellért püspök szembefordult az új uralkodóval, mondván, hogy idegenpártoló politikájában veszélyt lát a fiatal magyar egyházra nézve. Azt mondta, hogy az új király nem kezeli megfelelően a magyar keresztény egyházat, inkább egy idegen vallást lát benne. A fokozódó elégedetlenség következtében Pétert letaszították a trónról, elmenekült az országból, a főurak pedig Aba Sámuelt ültették helyére, ezzel ő lett Magyarország harmadik királya. A hagyomány szerint I. István király húgának volt a férje és az Aba nemzetségből származott. Gellért egy zsarnoknak tartotta, aki kegyetlen módszereivel próbált uralkodni, ezért a püspök 1044 húsvétján nem volt hajlandó megkoronázni Aba Sámuelt, ami nem kis feltűnést keltett, Gellért tudta, hogy az életével játszik, mégis lelkiismeretére hallgatott.

A magyar belviszály Gellértet sem kímélte

Aba Sámuel is nemsokára elveszítette hatalmát, ami Orseolo Péter visszatérését jelentette, de ez a változás csak további nehézségeket hozott Gellért számára. A püspök elkeseredett harcot folytatott egyháza fennmaradásáért, úgy látta, hogy a remény Vazul (Szent István megvakított unokatestvére) fiaiban, Andrásban, Bélában és Leventében van. Andrásból és Bélából később király lett, az ő utódai ültek a magyar trónon egészen az Árpád-ház kihalásáig. A magyar belpolitikai helyzetet csak súlyosbította az 1046-ban kitört Vata-féle pogánylázadás, ezért Gellért Vazul fiai elé indult, de a pogány lázadók miután felismerték, 1046. szeptember 24-én, a mai budapesti Szabadság híd közelében elfogták. Később kiráncigálták a szekeréből, hozzákötötték a püspököt egy kordéhoz, majd a később róla elnevezett Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Mivel még az után is volt benne egy kevés élet, a Duna partján lándzsával átdöfték a mellét, fejét pedig egy kiálló kősziklán szét­zúzták.

Vata magyar, esetleg besenyő törzsfő volt, az általa vezetett felkelés azért kapott vallási színezetet, mert az idegen származású papok politikai befolyása ellen irányult. Maga Vata sem volt pogány, István parancsára kényszerből lett keresztény.

A mártír püspököt először a pesti Boldogasszony-templomban (a mai Belvárosi Plébánia­templom helyén) temették el, majd később Csanádra szállították, ahol hamarosan nagyon jelentős Gellért-kultusz alakult ki.

Szent Gellért földi maradványait később Murano (Velence melletti sziget) egyik templomába szállították, de emléke továbbra is jelentős Magyarországon. Vértanúságának helyét Szent Gellért hegyének nevezték el, 1083-ban pedig István királlyal és Imre herceggel együtt az egyház is a szentjei közé iktatta.

A cikk írásához felhasznált irodalom

– Dömötör Attila: Történelmi Lexikon, Saxum Kiadó, Budapest, 1999.

– http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1083 julius 26 gellert vertanu puspok szentte avatasa/

– Szegfű László: Még egyszer Szent Gellért prédikációiról – In: Aetas, 14. évf. (1999.)

– https://archiv.katolikus.hu/szentek/0924.html

– Magyarok Krónikája: szerk.: Glatz Ferenc

– https://www.gyoriszalon.hu/news/9804/63/Gellért-püspök-szentté-avatása Ezen-a-napon-történt

– Elmélkedés. Gellért, a marosi egyház püspöke A három fiú himnuszáról címmel.

– Szent Gellért püspök és vértanú, https://www.mindszentyalapitvany.hu