Évtizedek elteltével találkoztak a MÜM-ben végzett egykori diáktársak

Dunaújváros – Hatvan évvel ezelőtt szereztek képesítést az egykori Dunai Vasmű MÜM 316. számú Iparitanuló Intézetében az esztergályos szakmában, és az egykori diáktársak most találkoztak, hogy fel­elevenítsék a tanulóidők közösen átélt emlékeit.

Csík János osztotta meg velünk gondolatait azokról az időkről, egyebek mellett azt, hogy újdonsült szakmunkásként – némi pihenés után – elhelyezkedtek a hatalmas gyár különböző üzemeiben, legtöbben tanulóéveik helyszínén, a mechanikában maradtak. Viharos gyorsasággal teltek az évek, többen középiskolai, főiskolai végzettséget szereztek, aztán 10 évvel ezelőtt – 50 év után – találkoztak először.

Akkor tizennégyen, mert addigra hat diáktársukat elveszítették. Az idén, a 60 éves találkozón, a még élő tíz szakiból kilencen jelentek meg, egyikőjük – Pulay György – takaros „rezidenciáján”. Nagy volt az öröm és a vidámság: baráti ölelések, az egykori történésekből felidézett emlékek színesítették az évfordulót. Az érdekes sztorik felelevenítése közben emlékeztek arra a tíz társra is, aki már az ég kárpitján „gyakorolják” a szép szakmát. Csík János szerint a kiváló előétel, az ízletes főétel elfogyasztása közben és után is akadt érdekes mondanivalójuk a valamikori tanoncoknak, akik példát mutattak az egymás iránti tiszteletből, baráti szeretetből.

A történetek bűvöletében gyorsan elrepült öt-hat közös óra, aztán elérkezett a kissé fájó búcsú ideje. A hatvan­éves találkozó végén a megjelentek mindegyike már a jövő nyári viszontlátást szorgalmazta, szívből remélve, hogy a 61. összejövetelt is a mostani létszámmal tudják majd megrendezni. Így legyen!