Rákóczinak egyszerre több nehézséget kellett megoldania

Történelem – Ez a jelenet, ami az ónodi országgyűlésen történt, nem tartozott Rákóczi dicső tettei közzé, kiélezte a kuruc mozgalom belső ellentéteit, sőt, a várt eredményt sem hozta meg.

Az Ónod mezőváros közelében, a körömi mezőn megtartott kuruc országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és kikiáltotta Magyarország függetlenségét. A Rákóczi-szabadságharc idején vára már nem játszott katonai szerepet, de a volt végvári vitézek közül szép számmal álltak be a kuruc seregbe. A szabadságharc alatt sokat szenvedett a környék, a szatmári béke után pedig a város korábbi jelentőségét meghatározó vitézlő rend is elvesztette létalapját. Ónod ennek ellenére még egy évszázadig meg tudta őrizni a megyén belüli meghatározó szerepét, amely csak az iparosodás megindulásával kezdett csökkenni. Az 1707-es év nem a katonai, hanem inkább a politikai eseményekről vált ismerté. Ugyanis áprilisban Erdélyben II. Rákóczi Ferencet az erdélyi karok és rendek ünnepélyes keretek között erdélyi fejedelemmé választották, de az év meghatározó eseménye kétségkívül az ónodi országgyűlés volt.

Rákóczi több nehézséggel is szembesült

A fejedelem tisztában volt az ország elmaradottságával és lepusztult állapotával, a parasztság túlterheltségével, illetve azzal, hogy a nemesség továbbra is ragaszkodott legfőbb rendi kiváltságához, az adómentességhez. Ezzel szemben egy hadsereget kellett felszerelni, továbbá működtetni az államapparátust, amihez rengeteg pénz kellett. Rákóczi így egyszerre volt kénytelen a hadsereget fenntartani és forrásokat találni a különböző elégedetlenségek okozta problémák leküzdésére, ami nem volt egyszerű feladat, még a dúsgazdag fejedelemnek sem. Az fontos tényező volt, hogy Rákóczi az 1705-ös szécsényi országgyűlésen teljhatalmat kapott, ahol a magyarországi rendek vezérlő fejedelmükké választották, de a pénzügyi problémák fennmaradtak. Rákóczi szakítani próbált a feudális adórendszerrel, egy polgári társadalomra jellemzőt próbált megteremteni, ami biztosította volna a szabadságharc anyagi feltételeit. A közös teherviselés gondolata foglalkoztatta, majd később ezt is szorgalmazta, egyébként ezt a szókapcsolatot a fejedelem használta először a magyar történelem során. A szabadságharc finanszírozásának legstabilabb pontja a francia segély volt, de ennek ellenére is folyamatos volt a pénzhiány. Az ónodi ország­gyűlés időpontja nem volt véletlen, a kuruc mozgalom akkor érte el a tetőpontját. Rákóczi arra törekedett, hogy s XIV. Lajos francia király által vezetett spanyol örökösödési háborúban a francia uralkodó hű szövetségese legyen a magyarországi hadszíntereken. Bízott a Napkirályban, azt remélte, hogy anyagi segítsége mellett a nyugat-európai háborút lezáró béke után majd Magyarország státuszát is megnyugtatóan fogja rendezni. Az ónodi országgyűlés tehát azt demonstrálta, hogy létezik egy független magyar állam, amelyre Franciaország mindig számíthat, ezért pedig Rákóczi hajlandó volt a Habsburgok trónfosztásáig is elmenni.

Az ónodi országgyűlés menete

II. Rákóczi Ferenc még 1707. januári rozsnyói meghívójában hirdette meg az ország­gyűlés összehívását, amelyre a megyék küldöttségei mellett valamennyi magyar nemes szószólói is meghívót kaptak. A rendek, a tavaszi árvizek végett, május végén és június első napjaiban tudtak csak megérkezni a helyszínre. Az összehívott országgyűlés egyik legjelentősebb kérdése a háborús terhek finanszírozása volt, különböző adóintézkedések bevezetésén munkálkodtak, de sokan fenntartásukat fogalmazták meg ezzel kapcsolatban. Rákóczi ugyan előzőleg a pénzkibocsátás eszközéhez is nyúlt, de a kibocsátott pénz mögött nem volt gazdasági tartalom, így ez csak részben orvosolta a problémát. A fejedelem katonái még a szabadságharc kezdetén elfoglalták az északi bányászvárosokat, ahol újraindították a pénzverést, de ezek a bányák alacsony hatékonysággal működtek, így a nemesfémforrások egyre szűkösebbek lettek.

További gondot jelentett, hogy az időközben forgalomba hozott rézpénzt elkezdték hamisítani, nagy mennyiségű hamis pénz kezdett beáramlani az országba Lengyelországból, Havasalföldről és Törökországból, ami hozzájárult ahhoz, hogy Rákóczi pénze fokozatosan elértéktelenedett. A kincstár ennek ellenére ezzel a rézpénzzel fizette ki a katonák zsoldját, a bányászok és a pénzverők bérét, ami elégedetlenséghez vezetett. Turóc követei már ekkor kinyilvánították nemtetszésüket, ugyanis körlevelet fogalmaztak meg, amiben a rézpénz elértéktelenedése miatt kritikával illették Rákóczi politikáját. Egyes források szerint Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf Turóc megyei követek mögött a bécsi császári udvar állt, amely viszályt igyekezett szítani a magyarok között. Az ország­gyűlésen kialakult konfliktus azzal vette kezdetét, hogy Rakovszky táblabíró és Okolicsányi alispán súlyos vádakkal illette a fejedelmet, felrótták neki, hogy amíg ő fényűző udvart tart fenn, az országot egyre súlyosabb adók terhelik.

Rákóczi nehéz helyzetbe került

A bírálatokat a jelenlévők némán hallgatták, fennállt egy belső feszültség kialakulásának a veszélye, ezért a szorult helyzetben lévő Rákóczi egy nagyon szenvedélyes beszéddel igyekezett a saját oldalára állítani a jelenlévőket. A megindító beszéd után Rákóczi legközelebbi bizalmasai, gróf Bercsényi Miklós kuruc főgenerális és Károlyi Sándor tábornagy embereivel együtt kardot rántottak, majd rárontottak a Turóc megyei követekre, és azonnal megölték Rakovszky Menyhértet, valamint súlyosan megsebesítették Okolicsányi Kristófot, akit három nappal később kivégeztek, a megye többi küldöttjét pedig börtönbe zárták. Az országgyűlés az incidens után azonnal eltörölte a Turóc vármegye jelképének számító zászlót és pecsétet, ezzel megfosztva a megyét minden rangjától. Turóc vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén, székhelye Turócszentmárton volt. Területe jelenleg Szlovákia része. A Kis-Fátra hegyei veszik körül, legfontosabb folyói pedig a Vág és a Turóc.

A helyzetet kihasználva Rákóczi keresztülvitte legfőbb követeléseit

Az előállt helyzetet kihasználva Rákóczi és a kuruc vezetés keresztülvitte legfőbb követeléseit, amelyeket törvénybe is iktattak, és itt hangzott el a híres mondás, hogy „eb ura fakó, József császár nem királyunk” vagyis kimondták a Habsburgok trónfosztását. A magyar rendek ennek megfelelően már nem tekintették törvényes uralkodójuknak I. József császárt.

Az elfogadott törvények

Az ónodi országgyűlésen, az „Ország Sátrában” a jelenlévők 24 törvényt fogadtak el, ezeket 1707. június 22-én hirdették ki, itt három témakört fogalmaztak meg. Először is a legfontosabbat, a Habsburg-ház trónfosztását, majd a gazdasági nehézségek kezelésére irányuló problémamegoldást, illetve a hadsereg és az államszervezet megerősítését célzó intézkedéseket. Döntést hoztak arról, hogy a fokozatosan elértéktelenedett rézpénzeket kivonják a forgalomból, de hogy mivel fogják helyettesíteni, arról nem született megnyugtató válasz. Törvénybe iktatták egyebek között a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról való gondoskodást, az ítélőtáblák felállítását, valamint a felesleges vámok eltörlését is.

A trónfosztásról szóló törvény életbeléptetése végzetes döntésnek bizonyult, mert attól kezdve a bécsi udvarral folytatott minden béketárgyalás ellehetetlenült. A császári hatalom ugyanis ellenséges lépésnek tartotta azt, hogy az országgyűlés Rákóczit bízta meg azzal, hogy keressen egy alkalmas magyar királyjelöltet, a fejedelemnek voltak ilyen irányú elképzelései, de ezek soha sem valósultak meg. XIV. Lajos, miután számára előnyösen lezárult a spanyol örökösödési háború, már nem volt érdekelt abban, hogy a Rákóczi-szabadságharc győzedelmeskedjen, magára hagyta a fejedelmet és a kuruc sereget.

Rákóczi később emlékirataiban sajnálatát fejezte ki, hogy az ónodi országgyűlésen meggyilkolták a két turóci követet, a vérengzés a XIX. században számos festőt megihletett, többek között Than Mór és Orlai Petrich Soma (olykor Orlay Petrics Soma) is megörökítette az említett országgyűlés híres jelenetét.

II. Rákóczi Ferenc 1735. április 8-án száműzetésben halt meg, majd közel 200 év múlva hosszas előkészítő munka eredményeként hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.

Felhasznált irodalom

Áldásy Antal: Az 1707. évi ónodi országgyűlés története. Budapest, 1895.

Kovács Ágnes: Károlyi és az ónodi vérfürdő. Hadtörténelmi Közlemények, 120. évf. (2007).

Mészáros Kálmán: Újabb szempontok és források a turóci „pártütés” történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 120. évf. (2007).

Csepreghy Kálmán: Az ónodi országgyűlés és előzményei. Budapest, 1894.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1707 junius 6 turoc varmegye koveteit lekaszaboljak az onodi orszag­gyulesen/.

Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora (Dante Könyvkiadó, 1934, Budapest).

II. Rákóczi Ferenc ezertizenkét napja. Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma 1707. május 24. – 1710. február 28. S. a. r., az előszót és a jegyzeteket írta Bánkúti Imre. Budapest, 2005. (Rákóczi Források.

Mályusz Elemér. szerk.: Bárány Attila: Turóc megye kialakulása (Historia Incognita sorozat). Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor Kiadó (2005).