Letehetetlenül izgalmas krimi

„– Egy, kettő, három… – kezdtem hangosan. Vékonyka sikkantást hallok, aztán apró léptek távolodnak tőlem futva. Még csak húsznál tartok, amikor felsikolt. Rögtön tudom, hogy ő az. Az ember mindig tudja, az anyák ilyenek. Kinyitom a szememet, és gyorsan körbenézek a parkban.”

A történetet két karakter szemszögéből kísérhetjük figyelemmel: Lisa, az anyuka és Muriel a nő, aki elviszi a kislányt, illetve egy kisebb részletet egy évvel korábbról, ami egy harmadik személy, Matthew, Muriel fiának az életébe ad némi betekintést. Egy töredéket mesél el az anyjával és barátnőjével való kapcsolatáról. Ez a szál rövid, mégis nagyon fontos a cselekmény megértése miatt. Muriel karaktere van a legjobban kidolgozva. Pszichopata, vagy mégsem az? És ha igen, akkor büntethető-e?

Egy kellemes nyári estén Lisa Dale, az édesanya elviszi kislányát a parkba játszani. Bújócskázás közben Ella eltűnik.

Muriel nem látja tisztán azt, hogy mit is követett el, és teljességgel meg van győződve róla, hogy ő jót tett ezzel, s Ella anyja ezt még meg fogja köszöni neki. Próbálja a kislányt a saját meglátásai szerint nevelni. Betekintést kapunk egy olyan elmébe, aki igazából nem akar rosszat, de az agya már nem tudja megkülönböztetni a jót és a rosszat.