Valóban szolgálnak és védenek

Ez egy jó szakma?

– Ez nem egy szakma. Túlzás nélkül hivatásnak kell neveznünk. Amennyiben az ember ezt nem szívvel-lélekkel csinálja, vagy nem próbál mindent megtenni a feladat megoldásáért, akkor inkább „tegye le a lantot”! A ránk váró munkát tekintve változatosnak mondhatjuk a tevékenységünket.

Huszonnégy órás készenlétben? 

– Természetesen vannak szolgálati beosztásaink, de a rendőrnek, ha mondjuk a strandon tölti az idejét, vagy egy autóbuszon utazik, és olyat tapasztal, ami alapján intézkednie kell, arra az esetre megvannak azok a lehetőségek, hogy szolgálatba helyezze magát. Amikor valaki föl van készülve erre a hivatásra, ismeri a szabályokat és a jogi hátteret, akkor el tudja dönteni, hogy mikor mit kell tennie. Mi a polgárok mindenhez is értünk, nyilván a rendőrökéhez is. Erre azt tudom mondani, hogy a közhiedelem szerint a rendőrség tevékenysége olyan, mint a foci és a nők. Tehát mindenki ért hozzá, ezért aztán bírálja, kritizálja, okosnál okosabb javaslatokat tesz, Az viszont tény, hogy a munka ettől még a miénk marad és azt a legkülönbözőbb élethelyzetekhez igazodva maradéktalanul el kell végeznünk. Igyekezünk helytállni a legjobb tudásunknak és a tehetségünknek megfelelően. 

Az egyenruhások diszkrét jelenléte

– Ez is egy jelzés, és egy érdekes észrevétel. Van, amikor valóban a háttérben vannak, mert arra van szükség, de előfordul, hogy határozottan a színre kell lépniük. Jelentős az illetékességi területünk, és sok feladat vár ránk. A környező települések mellett van egy Duna hidunk, kiemelt ipari létesítmények, az illetékességi területünkön áthúzódó autópálya szakaszunk, és a 6. számú főút a városunkat szeli át. Elég gyakran nagy létszámú tömegrendezvényeket kell biztosítanunk, és tavasztól őszig az országos kirakodó vásárban is helyt kell állnunk.

A nyugalom ára

– Ezért a szerencsére jól érzékelhető nyugalomért nekünk tenni kell. Nem csak a rendőrségnek, hanem összefogva az egész közösségnek. A jó közérzetünkért tenni kell a város önkormányzatának, a polgárőrségnek, a civilszervezeteknek és természetesen a polgároknak is. Ez egy hajó, amiben együtt ülünk és közösen, egyfelé kell eveznünk, mert csak akkor tudunk a célba érni.

A köszönős rendőrök

– Ez a kapcsolattartás egyik formája. Egy nagyvárosban a jellegénél fogva szinte a szomszédait sem ismerik az emberek. A hozzánk hasonlóknál, vagy a kisebbeknél, pláne a körzeti megbízottak, szinte mindenkit név szerint ismernek a maguk területén, ahogy az őket érintő gondokat is. 

A jó megjelenés üzenete

– Most én kérdezek: milyen hatással lenne az emberekre egy koszos megkülönböztetett gépjármű, pláne egy elhanyagolt külsejű rendőr? Ennek az ellenkezője egyrészt egy elvárás, másrészt az állomány igényessége önmagával szemben.

Szirénázó rendőrautók nélkül

– Nyilvánvalóan nem csak a látványos és zajos események jelentik a munkánkat. A szervezetünknek van egy bűnügyi, aztán közrendes és persze szabálysértési része is, ahol a vizsgálatok és a nyomozások nem a rivaldafényben zajlanak. A közlekedési baleseteknél, vagy a közelmúltban egy tűzesetnél, amikor a tűzoltókkal működtünk együtt, a szem előtt voltunk. 

A rendőr is olyan, mint a jó pap?

– Ez így van, ha nem is holtig kell tanulnia, de folyamatosan képeznie kell magát. Amennyiben nem ezt tenné akkor azzal a jog és az intézkedési biztonság sérülne meg. Van egy előmeneteli rendszerünk, és aki folyamatosan tanult, annak bővülnek a lehetőségei. Lehet, hogy az a kolléga, aki járőrként szerel fel, néhány év után járőrvezetőként, járőrparancsnokként, esetleg körzeti megbízottként folytatja tovább. 

Hölgyek a kötelékben

– Az elmúlt időszakban az egyenruhás (közrendi ) állományba a korábbinál sokkal több hölgy került. A felvételi rendszer ugyanaz, mint a férfiaknál. Amennyiben megfelelnek a paramétereknek, éreznek magukban annyi elhivatottságot, hogy helyt akarnak állni és teszik a dolgukat, akkor közöttünk a helyük. Természetesen egy – egy szolgálati feladatnál, a családosoknál, segítjük őket, hogy az otthoni feladataikat is meg tudják oldani. 

Ki választja ezt a pályát?
– Erre nem hiszem, hogy lehet, vagy kell sablont találni. Kívülről nézve a rendőrség különleges, és talán misztikus is lehet egy fiatalember számára. Elképzelhető, hogy egy krimiben imponáltak nekik a benne szereplő egyenruhások, vagy intézkedés közben láttak valahol két fess fiatal rendőrt, akik jó benyomást keltettek bennük. Ez is lehet motiváló erő, de szerencsésebb a tenni akarás, a szabálykövetés, és az eggyé tartozás.

A belső kötelék?

– Ezt a munkát nem lehet köznapi módon végezni. Ezt a hivatást nem lehet úgy szolgálni, hogy valaki ne állna melletted. Egymásra vagyunk utalva. Ennek jó példái a járőrpárok. Nálunk barátságok szövődnek. Amikor valakinek valamilyen problémája akad, rögtön ugrik valaki, hogy segítsen neki. Ahhoz, hogy egy egységből egy hasonló Csapat alakuljon ki, mint a miénk, hosszú, folyamatos, közös tevékenységnek kell eltelnie. Nekem és nekik is részt kell vállalni benne. Itt látni kell a célt és közösen kell tenni az eléréséért. Az állományunk, ahogy bárhol másutt is, folyamatosan változik. Vannak, akik elmennek, a helyüket újakkal, vagy más egységekből érkezőkkel töltjük fel. Az ittenieknek befogadónak, a frissen érkezőknek alkalmazkodónak kell lenni. Szerencsére a mieink így élnek, ezért lettünk ilyen erősek. Olyan harmincöt év körüli lehet az átlagéletkorunk, tehát az állományunk zöme már tapasztaltnak és jól képzettnek mondható.

Kinek a számára van nyitva az ajtaja?

– Az én ajtóm mindig nyitva van. Vannak kijelölt fogadónapok és fogadó órák, de a legváltozatosabb időpontokban hívnak föl a kollégáim, vagy akár az állampolgárok. A telefonszámom nyilvános, mindig fölveszem a hívásokat. Az engem felkeresők között volt, aki kritikát fogalmazott meg rólam, vagy a testületről, mások elismerést, vagy köszöntet mondtak, amit tolmácsoltam annak, akinek szó volt a munkájáról. Minden egyes beszélgetésből kijöhet valami, ami mindkét félnek hasznos, és építő jellegű lehet.