Abban egyetértettek: „Ne temessük se a szakmát, se a nagy múltú civil szervezetet!”

Folytatja munkáját az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) Vaskohászati Szakosztályának helyi szervezete, amely éves taggyűlését a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara székházában tartotta múlt hét csütörtökön, február 23-án Cseh Ferenc elnökletével. 

A vezetőség nevében a helyi szervezet titkára, Kvárik Sándor beszámolt az elmúlt esztendő történéseiről, a helyi, az országos és a nemzetközi rendezvényekről, szakmai találkozókról, hagyományápoló programokról. Szó volt a létszámhelyzet alakulásáról, annak okairól és következményeiről, valamint az országos egyesület tartalmi és formai megújulásának hatásairól. 

Az utóbbi évek gyakorlatához képest fokozottabb érdeklődés és nagyobb aktivitás jellemezte a selmecbányai gyökerekkel rendelkező bányászati és kohászati egyesület elmúlt évet értékelő taggyűlését. Aki régről követte a hetvenéves jubileumához közeledő helyi szervezet történetét, jól emlékszik arra, hogy az elnöki tisztet évtizedeken keresztül a Dunai Vasmű, Dunaferr első számú vezetője töltötte be, ezzel is rangot adva a benne folyó értékmegőrző és értékteremtő munkának. Az ezredfordulót követő gazdasági-tulajdonosi változásokkal az egyesület tevékenysége fokozatosan háttérbe szorult, ugyanis kevesebb figyelmet és támogatást kapott a felső vezetés részéről. 

Az elmúlt két évtized alatt – hazai viszonylatban a legnagyobb taglétszámmal, mellette főiskolai, majd egyetemi csoporttal – működő szervezet bázisa csökkent, a tagság átlagéletkora emelkedett, a régóta vágyott fiatalítás lassan halad. Mégis az elődök által kijelölt úton halad a szervezet, nem feledkezve meg az alapító Pilter Pál főmérnökről, olyan kiválóságokról, mint dr. Ágh József és Sütő Zoltán. Rendszeresek maradtak a klubnapi előadások, az évfordulókról való megemlékezések, az országos és nemzetközi szakmai tanácskozásokon, találkozókon való megjelenések, aktív részvételek. 

A múlt csütörtöki taggyűlésen reményteljes irányt vett ismét az egyesület jövője, a hozzászólások féltve-óvva közelítettek egy újabb korszak víziójához, bízva abban, hogy a dunaújvárosi vas- és fémkohászat megmarad, sőt, fejlődési pályára lép. Ehhez a korábban kialakított együttműködési rendszerek újjáélesztését, a meglévő kapcsolatok szorosabbá tételét javasolták a jelenlegi és egykori vezetők építő jellegű kritikai észrevételeik mellett. Amiben pedig mindannyian egyetértettek, az így szólt: „Ne temessük se a szakmát, se a nagy múltú civil szervezetet!” 

Egykoron a városalapítás indoka maga a vasmű építése és fejlesztése volt, akkor még nem gondolhattuk azt, hogy egy idő után azért kell szorítanunk, hogy továbbra is működhessen sok ezer ember és családjuk megélhetése érdekében. Az OMBKE szakmai közösségének pedig olyan összetartó ereje van, amire különösen nagy szükség van napjainkban.