„Aki épít, az bízik a jövőben”

2021.06.09. 07:00

A hazai és a nemzetközi építőiparról első kézből: interjú Grabarics Gáborral

A minőség elkötelezettje az élet minden területén, a munkájában és a privát szférában egyaránt. Grabarics Gábor a családjuk nevét viselő építőipari vállalatcsoport résztulajdonosa és irányítója. Vele beszélgettem.

Várkonyi Zsolt

A kormányzati családtámogatási rendszer, az öt százalékra csökkentett lakásépítési áfa, ezáltal a megnövekedett kereslet, valamint a koronavírus-járvány hatásai mind nagyban befolyásolják az ágazat vállalkozásainak gazdálkodását, tevékenységét. Ez alól a társaságcsoport zászlóshajója, a Grabarics Kft. sem kivétel.

– A mikro-, kis- és középvállalatokat nehéz helyzetbe hozták a koronavírus-járvány járulékos hatásai. Hogyan hatott ez az építőiparban dolgozó cégekre?

– Semmi okuk az építőipari kivitelezőknek a panaszra. Látjuk azonban, hogy más ágazatok képviselőit nagyságrendekkel jobban megtépázták a járvány gazdasági következményei. Mi és a többi ágazati piaci szereplő is majdnem zavartalanul tudtunk dolgozni, tettük a dolgunkat, tudtunk kivitelezni. Kivételesen most egy olyan válsághelyzet van, ami nem az építőipart érintette a legérzékenyebben.

– Az ötszázalékos lakásépítési áfa mennyire élénkítette az ágazati piacot?

– Ez egy bátor és nagyon jó lépés volt, amikor a szakma javaslatára ezt a kormány bevezette. Szakmai körökben egységes volt a vélemény, hogy nem volt szerencsés lépés ezt később megszüntetni, de mindenképpen pozitívum, hogy ezt át tudták értékelni az illetékesek, és mostanra vissza tudták állítani a kívánt állapotot. Ez be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, mert az intézkedés újra felpörgette a lakásépítési piacot.

A Szegedi Multifunkcionális Sportcsarnok kivitelezéséhez szükséges vasbeton elemeket a Grabarics Vasbeton gyártotta, amelyek közül a legnagyobbak 38 tonnás pillérek voltak
Fotó: grabarics.hu

– Milyen a szakmai képviselete az építőiparnak, mekkora a lobbiereje?

– Nagyon vágyik egyébként a szakma egy építési és területfejlesztési tárca létrehozására. Egy jó ideje minisztérium hiányában az ÉVOSZ, azaz az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége képviseli a szakmát, amellyel példaértékű párbeszéd alakult ki, ami régebben nem így volt. Rajtuk keresztül – hivatalosan is – eljutott a szakma javaslata a kormánykörökbe, amit pozitívumként éltünk meg.

– A lakásépítési és vásárlási kedvet nagymértékben alakítja az ehhez az ágazathoz szorosan kapcsolódó családi kedvezmények rendszere.

– A mi cégünk árbevétele alapvetően nem ebből a szegmensből származik, de az látszik, hogy építőanyag-kereskedőknél megélénkült a kiskereskedelmi igény, tehát megnőtt az egyéni vásárlók aktivitása, köszönhetően a kormányzat által bevezetett családi kedvezményeknek. Testvéremmel mi gyerekként falun éltünk, ezért én különösen örvendetesnek tartom azt, hogy a falvakban olyan építőipari tevékenységek indultak meg, amelyek évtizedek óta sajnos nem voltak. Az elöregedett házakat vagy lebontják és újat építenek, vagy teljesen felújítják, új tetőt, új nyílászárót, új homlokzatot kap, bővül az ingatan, élhetőbbé, szebbé, komfortosabbá válik, amelynek a településeken szintén megújuló infrastruktúrával együtt megtartó ereje van. Ez nagyon kellett, erre nagyon nagy szükség és igény is van. Ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk, mert nagyon sok az elöregedett, rossz állapotú falusi ház ma Magyarországon. Ez nem megy máshogy, mint egy ilyen, államilag támogatott konstrukcióval.

– A lakásépítési kedv emelkedése mellett dinamikusan növekszik az ipari létesítmények és más, nagyértékű ingatlanokhoz kapcsolódó beruházások mértéke is. Hol tart ez a folyamat az előző évek összevetésében?

– Elég szép számmal épülnek ipari parki létesítmények, illetve logisztikai központok. Budapest és környéke továbbra is erős ebben, de máshol is. Az ipari parki létesítményekben a bővítések is jellemzőek, ami jó dolog, mert ez azt jelenti, hogy a már 10-15 éve ott lévő cégek bővítik a tevékenységüket. A meglévő infrastruktúrán jellemzően ipari kapacitásukat növelik meg sokszor jelentősen, és ehhez kell a hely gépeknek, berendezéseknek. Magam azt tartom a leghasznosabb beruházásnak, amikor olyan épületeket építünk, amelyek utána „termelnek”. Nagyon várja a szakma, hogy az autóipari beruházások is meginduljanak, bővüljenek, még ha az igazán nagyoké – a BMW-é, a Mercedesé és az Audié – tolódnak is. A nyíregyházi Legó-gyárnál látunk aktivitást, náluk ugyan még nem dolgoztunk, de van egy nagyobb munkára beadott ajánlatunk. A pandémia után mind az állami, mind az uniós források, mind a magánbefektetések tekintetében fellendülésre számítunk. A kérdés az, hol a vége a pandémiának: úgy gondolom, hogy Európán belül nálunk, Magyarországon egy-két hónappal előbb, mint máshol. Az uniós pénzek mennyisége közel másfélszerese az előző pénzügyi ciklusnak, ami az építőipart közvetlenül érinti. Ez egy hatalmas forráslehetőség. Ezen kívül létezik a Covid újraindulási uniós program, ha jól tudom, a miniszterelnök ezt már leegyeztette.

– Egy cég akkor tud pályázni, versenyképes ajánlatokat adni, ha erős eszközparkkal, pénzügyi háttérrel, piaci jelenléttel rendelkezik. A Grabarics vállalatcsoport állja a versenyt?

– Azt valljuk a – vállalkozásainkban résztvevő – bátyámmal együtt, hogy vissza kell forgatni a megtermelt pénz jelentős részét a cégbe. Ez hosszú távon jó stratégia. Válság alatt az ember egy kicsit bánja, hogy rengeteg gépre, berendezésre kötött pénz áll az udvaron, de minden válságnak vége van egyszer.

Néhány éve az volt a tendencia, hogy az építőipari díjak emelkedtek nagyon

– Gyorsan változó világunkban kulcskérdés, hogy egy beruházásnál jól szerződjön a cég, hiszen a teljesítés közben könnyen elszabadulhatnak az anyag-, alapanyagárak, megbízási díjak. Egy ekkora cég hogyan tudja, tudja-e kezelni ezeket a „kihívásokat”?

– Néhány éve az volt a tendencia, hogy az építőipari díjak emelkedtek nagyon, most egy kicsit hasonló helyzetet látunk az építőanyagok (fémek, betonacélok, műanyag csövek, hőszigetelő anyagok stb.) területén, ahol két számjegyű áremelkedések mutatkoznak. Ez részben ezen anyagok hiányának is tulajdonítható. Hogy példákat is mondjak: a közelmúltban volt egy hatalmas tűzeset, leégett a BASF németországi gyára, amely rettenetesen nagy alapanyag-előállító volt. Ez mos kiesett, ez hatással van erre a piacra. Újabban az európai faanyag egy kanadai–amerikai piaci vita miatt vált az amerikaiak számára keresetté, ezért innen Európából viszik oda ezeket a termékeket, így itt keletkezik ebből hiány. Kicsit mozgalmasabb a piac, mint kellene! Egy generálkivitelező egyösszegű átalány­árban leszerződik egy munkára, amely tart egy-két évig, ezalatt nagyon sok minden történhet az árakkal, ami nagyon elviheti a hasznot, és még veszteséget is okozhat. Most viszont már nagyon óvatosak vagyunk.

Grabarics Gábor bátyjával, Sándorral együtt azt vallja, hogy vissza kell forgatni a megtermelt pénz jelentős részét a cégbe
Fotó: DH

– A munkaerőből, a jó szakemberekből is hiány mutatkozik, különösen akkor, amikor a nagyobb fizetésért elcsábulnak egy-egy munka kapcsán. A jó csapat, a hosszú távú, biztos munkahely azonban alternatíva lehet?

– Sajnos a saját főállású munkavállalóinknál is nagyobb a fluktuáció, mint amit egészségesnek tartanánk, ez egyébként jellemző az egész iparágra. Amikor egy iparág felfutóban van, hatalmas volumennövekedést produkál, a magyar építőipar százalékosan a legnagyobbat Európában az elmúlt években. Nyilván azok a cégek, amelyek jól bevállalták magukat, tele vannak munkával, azok magukhoz csalják a munkavállalókat, a műszaki irányító állományra gondolok itt elsősorban. A munkavállalók ilyen helyzetben páholyból figyelik azt, melyik az a prosperáló cég, amelyik a jövőjüket nekik legjobban biztosítja. Kettős a dolog, egyrészt van egy munkaerőpiaci igény, másrészt a munkavállaló előtt „bőségtál” van abból, hogy hova menjen. Emiatt nagyon kell figyelnünk arra, hogy megtartsuk őket! Azt gondolom, hogy ezt több-kevesebb sikerrel meg tudtuk tenni, de azért volt néhány olyan munkavállalónk, akiket sajnáltunk, hogy elmentek.

– Ötvenhat évesen egy sikeres vállalkozót mi motivál még? Vannak-e még új kihívások a napi feladatok megoldásán túl?

– Hogyne! Az utóbbi években elindultunk azon az úton, hogy az ingatlanfejlesztésben is kipróbáljuk magunkat. Építettünk egy hatvanlakásos házat, amelyeknek a nagy részét már eladtuk. Ezt az üzletágat a Grabarics Development Kft. viszi. Igen büszkék vagyunk arra, hogy saját fejlesztésként Budapesten, a Duna-parton, mondhatom, hogy talán a főváros egyik legexkluzívabb, legszebb ingatlanfejlesztésén dolgozunk egy barátommal közösen. Ez egy tizenkét emeletes, csodálatos budai panorámájú épület, alul hotellel, felül pedig felsőkategóriás lakásokkal. Nagy terasszal, panorámával a Dunára, a Gellérthegyre, a Várra. Aki így építésre, kivitelezésre adja a fejét, az valahogy alkatilag olyan, hogy mindig valami újat akar létrehozni. Mikor a diplomámat kézhez kaptam, az akkori szakminiszter azt mondta: „Aki épít, az bízik a jövőben” – ezt én örökre megjegyeztem, sokszor eszembe jut, és ez tényleg így is van. Megfigyeltem, hogy bár sokszor komoly csatákat vívunk a konkurenciával a szakmán belül egy-egy projektért, de mindenkin látom, hogy építő emberek, akik a jövőnek élnek, a jövőnek építenek.

– Az üzletről olvashattunk, de mi a helyzet a magánéletben, apaként és fiatal nagyapaként?

– A 11 éves fiunkat fel kell nevelnünk, taníttatnunk, elindítani az életben, és van egy 2 éves fiú unokám is, akinek az építőgépek a mindene. Tele van ilyen játékokkal, de az 1/1-es modelleket is szereti, most szállt ki a targoncából mellőlem, szereti kipróbálni magát. Az unokára máshogy néz az ember, páholyból figyelem, a szülői gondoskodás már a nagylányomék feladata.

– Szabadidő, hobbi?

– Az egész családnak nagy szerelme az Adria. Tavaly óta a Balatonon is többször megfordultunk, alapvetően a vizet, a vízen, a víz mellett töltött szabadidőt szeretjük.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában