Az áruféleségek, valamint a szolgáltatások széles „skálája”

Dunaújváros

Az áruház alapkövét a Magyar Népköztársaság fennállásának 35. évében és Dunaújváros alapításának 30 éves jubileumi évében a megvalósítást elősegítő szervek képviselői ünnepélyes keretek között 1980. augusztus 19-én helyezték el. Az V. és VI. ötéves terv kereskedelemfejlesztési koncepciójának megfelelően a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa határozatot hozott Dunaújváros lakossága jobb ellátása érdekében egy nagy méretű általános áruház létesítéséről. Az áruház felépítésének anyagi hátterét a megyei, a városi és szövetkezeti erőforrások koncentrálása tette lehetővé – idézünk a dunaújvárosi Skála áruház alapkőletételének emlékokmányából.

A 4008 négyzetméter alapterületű létesítmény tervezését az Állami Épülettervező Vállalat, kivitelezését a 26-os Állami Építőipari Vállalat, valamint az üzemeltető Munkásszövetkezet Szolgáltató Üzeme, a kivitelezés lebonyolítását a Szövetkezeti Beruházó Vállalat, a technológiai és üzemeltetési tervezését a Skála-Coop Szövetkezetek Áruházi Közös Vállalat végezte.

Az aláírók között – mások mellett – Szabó Gyula neve fölött a MESZÖV elnöke, Kovács György is szerepelt. A Fogyasztási Szövetkezetek Tolna, majd Fejér Megyei Szövetségének nyugalmazott elnöke emlékirataiban a Skála áruház alapítását megelőző időszakról mesélt:

– Egy alkalommal rávettem Szirmai Jenőt, hogy jöjjön ki velem Dunaújvárosba, mert szeretném bemutatni neki dr. Tapolczai Jenő tanácselnököt, aki sok mindenben hasonlított rá. Köztudott, hogy Tapolczai elévülhetetlen érdemeket szerzett a Duna-parti város felépítésében. Hírből persze ismerték egymást, amikor azonban kiderült, hogy mindketten szabósegédként kezdték pályájukat, ráadásul Szirmai itt a szomszédban, Mezőfalván, meghatódtak és összeölelkeztek. Hasonlóságuknak azonban nem ez volt a legfontosabb eleme, hanem az, hogy mindketten tisztafejű, pragmatikus emberek voltak, akik még a bonyolultnak tűnő helyzeteket is a mindenki által érthető szintre tudták egyszerűsíteni. Tapolczainál is a fejlesztés, azon belül is az építkezés szerepelt első helyen a feladatok sorában, s kellő gyakorlatra tett szert a teljesen újonnan épült város létrehozásában… A két szabósegéd percek alatt kiderítette, hogy ma már semmiféle jogszabályi akadálya nincs annak, hogy a szövetkezetek tulajdonában épüljön fel akár a legnagyobb alapterületű áruház Dunaújvárosban, és mindjárt meg is egyeztek. A megállapodást tett követte, s az addig kizárólagos pozíciót élvező állami kereskedelem mellett megjelent a szövetkezet, mégpedig a legforgalmasabb helyen, a piactéren a város legnagyobb áruházával. Ez bizony nagy áttörést jelentett az első szocialista városnak titulált településen, megrendítő erejű ütést mért a következetesen szocialista társadalmi tulajdonra.

ÁFÉSZ üzlet nyitott a Piac téren

Egyelőre az ÁFÉSZ keretében nyílott meg a piactéri, ezer négyzetméter alapterületű, általános cikkeket árusító üzlet, amelyet hamarosan újabb, hasonló konstrukcióban épült ABC-áruházak követtek a gyorsan fejlődő város igényeihez igazodóan. A szövetkezeti kereskedelmi hálózat robbanásszerű bővülése indokolttá tette az Adonyi ÁFÉSZ-től történő elszakadást. A ­MESZÖV önálló városi munkásszövetkezet létrehozására tett indítványt. Ez meg is történt, s a Dunaújvárosban élő munkások és alkalmazottak köreiből kikerülő szövetkezeti tagok megalapították az első újkori, számottevő gazdasági és tagsági erőt felmutató munkásszövetkezetet az országban.

A Dunaújvárosi Munkásszövetkezet életében – a megalakulását követő második évben – 1972-ben jelentős ­minőségi változást hozott Szabó Gyula elnökké történő megválasztása, akinek irányítása alatt minden várakozást felülmúló fejlődés következett be. A város valamennyi lakótelepén megjelentek a szövetkezeti üzletek, és döntő szerepet vállaltak a lakossági ellátásban. Új, különleges szolgáltatást nyújtó vendéglátó egységek jelezték, hogy Szabó Gyula korábban e területen vált kiemelkedő vezető egyéniséggé… Tevékenységét a négyezer négyzetmétert meghaladó nagyságú nagyáruház létrehozása koronázta meg – írta Kovács György visszaemlékezéseiben.

Képgaléria 1. – József Attila Könytár

A csomagküldő kereskedelem elindítása

– Magyarországon nálunk harmadikként megépült Skála Dunaújváros Áruház után csatlakozott hozzánk több mint hatvan szövetkezeti áruház. Demján Sándor javaslatára lettem az Áruház Igazgatók Tanácsának elnöke – árulta el nem kis büszkeséggel Szabó úr, s kezembe adott egy módszertani kiadványt, amelyet ő jegyzett, 1984-ben Budapesten adták ki, a „Csomagküldő szolgálat megvalósítása a Skála Dunaújváros Áruházban” címmel. Ebből megtudhattam, hogy korábban hazánkban csak a virágküldésnek létezett ez a formája, az ő ötlete nyomán, elsősorban németországi tapasztalatokra támaszkodva, a nálunk bevezetett módszert átvette a budapesti és a győri Skála. Beszélgetésünk során az újvárosi csomagküldő szolgálat kapcsán Kincses Tibor neve hangzott el.

Nézzünk körül az áruházban!

„A bejárati üvegajtó mögött az előtér időszakos reklamációk helye. Innen vezet az út a hűtőpultokkal berendezett szupermarketbe. Annak bejáratánál újságos kioszk és virág­árusító pavilon készteti megállásra a betérőt. Mellette található a tagsági és vevőszolgálati iroda, a lépcső mögött pedig a ruhatár és csomagmegőrző rejtőzik. A földszinten van még a Havanna Club ételbár. Az előtér egyik lépcsője az alagsorba vezet a műszaki osztályra. Híradástechnikai cikkeken, háztartási gépeken kívül barkácseszközök, lakásfelszerelési kellékek is sorakoznak a polcokon. De vannak itt mezőgazdasági kisgépek, csempék, tapéták, padlóburkoló anyagok is. Az emeleten mindjárt a felirattal szemben a divatosztályra érünk. Mellette van a „Méta” szabadidőruhákat kínáló shop, vele szemben a játék-, sport- és kempingcikkek osztálya és az áruház újdonságokat árusító belső üzlete. Az áruház ajándékosztályán pedig fotócikkek, finomkerámiák, könyvek, hanglemezek, bizsuk, népművészeti cikkek kelletik magukat. Átellenben a konfekció, méteráru-, lakástextil és a cipő-, bőrdíszmű-osztályok választékában lehet gyönyörködni.”

Képgaléria 2. – József Attila Könyvtár

(Forrás: Dunaújvárosi Hírlap, 1983. április 26.)