Az ókrumpli és az újburgonya összeköszönhet a piacon

Ez a piacon is látszik: primőrök, sokféle friss portéka kelleti magát, mintha premierre készülne a sok-sok zöldség- és főzelékféle.

A spenót után a sóska is megjelent, és hiszik vagy sem, de kovászolni való uborkát is árulnak. Kérdeztem a kofát, tudna-e csomagolni hozzá úgy három napra való napsütést... A vastag fürtös uborka is kívánatos, ez már hazai földben termő fóliás áru, ugyanis az egész lépcsőház érezte, amikor elkészült a sült csirkéhez tálalt uborkasaláta. Beért az első üvegházi tök, apró is, zsenge is, úgyhogy ebből csakis főzelék készülhet, feledjük el a rakottasokat. A karalábéból is kaphatók már az idei melegágyi első példányok, ami garantáltan nem fás, most kell a töltött, rántott, csőben sült módozatait elkészíteni. Kelkáposztából is van már idei, mellette karcsú padlizsán, vékonyka cukkini gazdagítja a választékot, nehezítve a háziasszony dolgát, mit vegyen, mit főzzön. Ha télen a vérszegény felhozatal miatt panaszkodik, most az árubőség okán lehet tanácstalan.

A krumpli esetében találkozik a régi és az új, s árban is közelítenek egymáshoz, persze, hiszen mindkettőnek van egyedülálló tulajdonsága: nudlinak, pürének, sütéshez csakis az ókrumpli ajánlott, ám köretnek az újra fáj a fogunk.

Mondani sem kell, hogy sárgarépából, zöldségből, zellerből is ideit ehetünk, csak gusztus kérdése, mit s hogyan készítünk belőle: levesnek, köretnek, főzeléknek egyaránt kiváló.

A zöldborsó szép is, finom is, a hüvelyek duzzadnak, a szemek édesek. Az embernek nyersen enni lenne kedve – s miért ne tennénk? Gyermekként is dézsmáltuk a fejtésnél: egy a tálba, egy a szájba.

Mire a cseresznye beért volna, megérkeztek a nagy esők. Néhol láthatunk egy-egy ládányit, de a sok víz miatt meg­­repedtek a szemek. Érnek majd más fajták, amik enni is elrakni is valók, de a kis csomókba kötött májusi cseresznyét már nem látunk. Kapható (még mindig tavalyi) alma, körte, hébe-hóba eper, aminek a szezonja a végéhez közeledik, hiszen napsütés nélkül a földeken rohad le a termés. Megjelent az első sárgabarack, de ez még nem hazai termés. Érdemes várni a kajszira, s – el ne kiabáljuk! – jó termés ígérkezik, ami megint csak nagyikámat igazolja, aki azt mondogatta: úgy kell a sárgabaracklekvárt befőzni, hogy abból csak négyévente jó a termés, mert hol a szél, hol a jég, hol a hideg miatt elmarad a hozam. Legyen igaza.