Megmutatjuk a Duna menti települések legjobb borait

A hangulatos várudvar Ispánházában tartott borbírálaton Balogh Tamás, a földvári borlovagok ceremóniamestere – hagyományosan – hol emelkedett, hol humoros hangnemben köszöntötte az ország különböző részeiről – Esztergomtól Pécsig, Dömsödtől Kecskemétig – érkezett több mint negyven neves szakembert, borbírát, borászt, akik hét bizottságban dolgoztak a dél­előtt folyamán.

A házigazdák nevében Dukai István, a Szent Rókus Borlovagrend nagymestere és Horváth Zsolt polgármester köszöntötte a jubileumi borverseny résztvevőit. A városvezető kifejezte örömét, hogy ennyien elfogadták a meghívást. A borokat a verseny előtt megáldotta Szabó Oszkár helyi plébános. Frittmann János borász, a verseny elnöke röviden kifejtette a borbírálattal kapcsolatos elveit, majd hozzátette: a 2017-es évben a természet megadott mindent, csak a borász tudja elrontani.

Hogy azok a borászok, akik elküldték bormintáikat Dunaföldvárra, nem rontották el, jól bizonyítja, hogy egyet sem kellett hiba miatt kizárni a versenyből. A bizottságok három kategóriában – vörösbor, rosé és fehérbor – vizsgálták és értékelték a borokat. A végén a legjobbak közül úgynevezett szétlövéssel döntöttek a Duna mente legjobb bora címről. Negyven minta kapott arany minősítést, hetvenkettő pedig ezüstöt. Ez a borminták hatvankét százaléka. A Duna menti települések legjobb fehérbora a neszmélyi Kősziklás Borászati Kft. királylánykája. A rosé kategóriában egy bölcskei termelő, Keresztes Pál Szentháromság cuvée bora viselheti egy évig ezt a címet. A vörösborok között dunaföldvári győztes bornak és termelőjének tapsolhattak a résztvevők: Kelemen Róbert cabernet

sauvignonja lett a legjobb.

Ezen az alkalmon választották ki a Szent Rókus Borlovagrend zászlósborát is: idén Bircsár Gábor 2017-es évjáratú oportó bora viszi a földvári borlovagok hírnevét.

A zsűri elnöke értékelőjében kiemelte: sok szép fehérbor érkezett a bírálatra, érződik a tapasztalt borászok munkája. Jók, egységesek voltak a borminták, néhány kimagaslott közülük. A vörösek bizonyára két-három év múlva szintén kiválóak lesznek. Az elmúlt évben optimális időben szüretelhettek a gazdák, ilyen talán nem is volt mostanában. A makkegészséges szemekből kiváló sav-cukor arányú bort lehetett készíteni. Ez a minőségen meglátszik.

S mely területeken termett a Dunaföldváron kóstolgatott bor? Visegrád, Esztergom, Neszmély, Süttő, Dunaszentmikós, Adony, Perkáta, Dunaújváros, Kisapostag, Dunaföldvár, Solt, Bölcske, Madocsa, Paks, Dunapataj – ezeket a településeket sikerült lejegyeznie a tudósítónak, aki a legjobbak közül egyet-kettőt meg is kóstolt. Az illatok, ízek harmóniája mindig tiszteletet vált ki a finom nedű készítői iránt. A jól szervezett borbírálat ebéddel és beszélgetéssel zárult.