Egy dunaújvárosi fiatal szabadulása a kábítószer fogságából

Ez az interjú azért született, hogy megmutassa, a kemény háttérből is van kiút!

Ádám barátnőjével, Évával albérletben él. Nem könnyű ez életük, de együtt nagyon boldogok.

Nem volt ez mindig így…

Milyen gyermekkorod volt?

- Hét éves koromig nagymamám nevelt, mert a szüleim beadtak volna intézetbe. Aztán Apám úgy gondolta, hogy megváltozik és leteszi a piás üveget. Ekkor hozzá kerültem. Egy évig sikerült is Neki józan életet élni, aztán mégsem bírta tovább alkohol nélkül. Így elkezdődött a pokol. Minden nap verte az élettársát és engem. A kiabálások, a lelki terror kihozta belőlem a legrosszabbat. Iskola után már magamtól vettem le a szemüvegemet, mert tudtam, hogy aznap is meg fog verni. Előfordult, hogy nem volt áram otthon és csökkentett víznyomással kellett beérnünk. Nem volt egyszerű az élet ilyen körülmények között.

Lázadni kezdtem minden ellen, nem engedelmeskedtem senkinek. Abban az időben hallottam először Eminem zenéjét, ami teljesen magával ragadott.

Ez a zene sokakat még jobban bekeményít. Veled is így volt?

- Igen, de adott valamit, ami hiányzott az életemből. Talán azt a tudatot, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal és van, aki engem is megért. Úgy adtam ki magamból a feszültséget, hogy torkom szakadtából üvöltöttem az angol szövegeit. Nem akartam otthon lenni, ezét bandáztunk a haverokkal és fociztunk amikor csak tehettük. Ez az életstílus, a független, lázadó szerep akkor is megmaradt, amikor visszakerültem a nagymamámhoz. Pedig Ő mindent megadott nekem, amit a kevés pénzéből megadhatott. Előfordult, hogy nem váltotta ki a gyógyszereit, azért, hogy nekem legyen mit ennem.

Erre már akkor jöttem rá, amikor meghalt. Így utólag értékelem csak, hogy mit is tett értem!

Ez az életvitel hova vezetett?

- 13 évesen bekerültem egy otthonba, ahova nem tudtam beilleszkedni. Azt hittem, hogy én vagyok a f.szagyerek a Rómairól. Nagyképű voltam és nem alkalmazkodtam senkihez, de hamar letörték a szarvam. Állandó balhék voltak körülöttem. Már az intézetbe kerülésem előtt, 12 évesen elkezdtem füvezni, mint sokan mások abban az időben.

Mennyire jellemző ez a fiataloknál?

- Én csak az intézetes viszonyokat ismertem. Ott nagyon elterjedt volt. Ismertem olyan lányt, aki szúrta magát és úgy lett terhes. Sokáig ki sem engedték a kórházból, hogy meg tudják menteni.

Ma már megjelentek a biofüvek, aminek az összetételét senki sem ismeri. Nagyon veszélyes anyag! Nem lehet tiltólistára sem tenni, mert állandóan változik az összetétele. Ráadásul filléres dolog.

Te már tiszta vagy. Hogy jöttél ki a kábítószer fogságából?

- A szerelemnek köszönhetem mindezt. Van egy csodálatos barátnőm, akivel szeretjük egymást, Ő mindenben támogat. Egy albérletben élünk. De nincsenek anyagi gondjaink, mindig van mit enni. A többi pedig megoldódik idővel.

Ezen kívül elkezdtem komolyabban foglalkozni a fotózással, pontosabban a portrékkal és a természetfotózással. Bár nem egyszerű az életem, de boldog vagyok. Ez, ami igazán segített abban, hogy jó pár éve nem szerezek.

Milyen témákat ölelnek fel a képeid?

Majd szeretnék kiadni egy portfóliót „Az élet egy gettó” címmel. Olyan témákat fog átölelni, amelyeket nagyrészt átéltem, de már túl vagyok rajta. Ilyen az intézet, a kábítószer és a szüleimtől kapott terhek. Ezekre nehéz lesz alanyokat, és helyszíneket találni. Igyekszem azért, hogy ne csak rólam szóljon ez az egész, hanem érdekes legyen mindenkinek, a fiatal és az idősebb korosztály számára is.

Most hol tartasz az életben és milyen terveid vannak?

A csupa szív nagymamám mindig azt mondta, hogy ne legyek olyan, mint a szüleim. Anyámnak hét osztálya van, Apámnak nyolc. Anyám prosti lehet valahol a világban, Apámról semmit sem tudok, talán külföldön robotol. Én pedig szakmát tanultam, leérettségiztem és a Vasműben dolgozok, ahol meg vannak velem elégedve. Már többet elértem, mint Ők, de nincs megállás, szeretnék főiskolára menni és tovább képezni magam. Ennyivel tartozom magamnak és a nagymamámnak is. Sajnos nem egyszerű az előítéletekkel megküzdeni. A múltam miatt, még mindig csak egy kábszeres vagyok az emberek szemében. Pedig a jó utat választottam és azon járok nap, mint nap.

Az interjúban néhány adatot megváltoztattunk az anonimitás miatt.