Budapest Prágától keletre

Prága még mindig gyönyörű. A belváros patinás, az épületek csodálatosan rendben vannak. A  metró tiszta, minden megállónál mosdó van, sehol egy graffiti. A pályaudvar olyan, mintha egy plázában járnánk. Ahogy a vár mellett sétáltunk, láttuk, ahogy lombszívóval szívták a lehullott virágszirmokat a gyepről. Egy tavaszi hétköznap is tömegek sereglettek a világ minden részéről, hogy megcsodálják mindazt a szépséget és harmóniát, amit a monarchia örökül hagyott rájuk. Boldog emberek nagy-nagy örömmel és elégedettséggel fizettek mindenért, amiért csak a helyiek pénzt kértek. Mert, ami szép és jó, az mindig megéri az árát. Persze, még az árak sem voltak olyan turista-elrettentőek, mintha itthon akarnánk – mondjuk – kürtös kalácsot enni a Deák téren. Egy szó, mint száz,  mindenki nagyon vidám és boldog volt a szép és elegáns , virágba boruló terek láttán, csak mi, magyarok voltunk egy icipicit szomorúak. Prágának és Budapestnek teljesen nyilvánvalóan csak a múltja közös, és a lehetőségei voltak hasonlóak, de sajnos mára már  szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a mi fővárosunk keletebbre van, sokkal, de sokkal keletebbre.