Így nevelhetünk érzelmileg intelligens, kreatív, nyitott gyermeket

Gyermekkorunkban biztosan mi is szívesen hallgattunk meg egy fordulatokkal teli népmesét, egy szórakoztató fabulát vagy egy kissé komor, de annál szebb Andersen történetet. Valószínűleg mosollyal az arcunkon gondolunk vissza arra, amikor szüleink meséltek nekünk, vagy amikor kisgyermekként a csendes pihenő előtt egy-egy történettel ringatott álomba minket az óvó néni. A mesélés azonban nem csupán a szendergést elősegítő módszer és nem csak a szórakoztatás a célja, rengeteg más előnye van.

A mesélésnek nincsenek hátrányai

Nincs vita, a mese és a mesélés fontos, annak minden formája hasznos, és a gyermekek (valamint a felnőttek) előnyére válik. Törökné Antal Mária vagy ahogy sokan ismerik, Marcsi néni, aki Csernyik Szende székely mesemondó szavaival kezdte a mesélésről szóló beszélgetést: „A mese játék, csoda, hit és lélek. Mosoly mindenki lelkére. A mese az gyógyír, az befele és kifele is gyógyít.” Ezzel az idézettel dióhéjban szinte mindent megtudhatunk a mesélés előnyeiről, de Marcsi néni természetesen bővebben is kifejtette, miért is olyan fontos történetekkel „bombázni” gyermekünket.

A mese minden formában jó, de akkor igazán nagyszerű, ha azt valaki elmondja, bevonva ezzel a gyermekeket a történetek varázslatos világába. „A mesélés egy rendkívül szép rituálé, ami a mese hallgatója és a történetmesélő között egy bensőséges, intim kört alkot, amire az apróságoknak szüksége van a bizalmas kapcsolatok kialakításához” – mondta a gyermekkönyvtáros. A mesélés ugyanis erősíti a kapcsolatot gyermek és a mesélő között, legyen az akár szülő, óvónő, tanító vagy könyvtáros. Ezért sokkal jobb megoldás az, ha mesélünk gyermekünknek ahelyett, hogy a televízió elé ültetnénk. A TV-ben látott (főleg a mai korra jellemző) mesék ugyanis sokszor túl kaotikusak, és limitálják a gyerkőc fantáziáját. A történetmondó egyfajta hidat képet a mese és a hallgatóság között, bevonva őket a cselekménybe, kitárva a legfiatalabb generáció előtt a mesék adta lehetőségek tárházát.

Már a magzatnak is érdemes mesélni

Ha rendszeresen mesét mondunk gyermekünknek, azzal mentális fejlődésükhöz is nagyban hozzájárulunk. A mesés, fordulatos, „happy end”-del végződő történetek erősítik a gyermek lelkét, érzelmi világát, pozitívan formálják szemléletét, reményt és útmutatást adnak nekik a való élethez. De vajon mégis mikor kell elkezdenünk mesélni az apróságoknak és hogyan csináljuk azt? Amint azt Marcsi néni elmondta, már magzati korban érdemes sztoriznunk, hiszen a szülő hangja nyugtató a fejlődő baba számára. Csecsemőkorban fontos, hogy vizuális tartalmakkal, képekkel vegyítsük a mesét, majd 4-5 éves korban már hagynunk kell, hogy a képzelőerő gazdagodjon, és a gyermek szabadon fantáziálhasson. A limit pedig igazából nem létezik. „A mese mindig kell, az mindig jól esik, csupán csak korhoz kell igazítani. Az ifjúsági regények között is rengeteg mesés történet van, a fantasyk mind mesés tartalmakkal átszőtt sztorik, így a meséket sosem kell elengedni” – jegyezte meg Marcsi néni.

A mesélés terápiás célt is szolgál

Ha már aktív mesélők vagyunk, biztosan tapasztalhatjuk azt is, hogy csemeténk többször is ugyanazt a történetet szeretné hallani. A gyermekkönyvtáros szerint ez egyáltalán nem gond, hiszen ennek is megvan a maga háttere. A gyerekek nap mint nap rengeteg újdonsággal találkoznak, számos inger éri őket, a többször hallott, megszokott mese pedig egyfajta megnyugvást jelent nekik. A divany.hu szerint az ismétlés ráadásul az agyat is fejleszti, és a szókincset is mélyíti. A mesék és a mesélés előnyeit napestig lehetne sorolni, a pozitív hatást pedig misem bizonyítja jobban, minthogy külön terápiás módszer is épül a mesés történetekre. Ez a meseterápia, ami kimondottan az érzelmi, lelki egyensúly megteremtését célozza. A mese terápiás célból történő használatával (ami gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt alkalmazható) egyebek mellett csökkenteni lehet a hallgatóság szorongását, javítani lehet a közérzetét, fejleszteni a személyiségét. Marcsi néni megjegyezte, mi magunk is tudjuk terápiaként alkalmazni a mesét, hiszen a történetmondás minden fajtája megcímkézés nélkül is ezt a célt szolgálja.

Nem szabad, hogy a mesélés háttérbe szoruljon

A mesék fontosságát Marcsi néni nem csak hangsúlyozza, gyakorlatban is megmutatja, hiszen megannyi gyermekkönyvtári program során kiemelt szerepet kapnak a mesés történetek. Legyen az papírszínházi előadás vagy különféle játékkal, foglalkozással egybekötött élőszavas mesemondás, a gyerekek mindig remekül szórakoznak. „Személyesen is tapasztalom, hogy a mese milyen jót tesz a gyerkőcöknek, látom, hogy szükségük van rá. Mindemellett pedig a szülők is egyre nyitottabbak, sokan érdeklődnek a gyermekkönyvek, mesék iránt, így talán kimondhatjuk, hogy a mesélés a szülők körében reneszánszát éli” – tette hozzá. Beszélgetésünk végén Marcsi néni természetesen minket is megajándékozott egy rövid történettel, így mi is megtapasztalhattuk, milyen lélekemelő is a mese, főleg egy igazi mesemondótól.