A múlt és a jövő szép, csak a jelen nehéz

Hosszú évekig olvashattuk a vasútállomás felől bevezető út melletti táblán: „A múlt és a jövő mindig szép, csak a jelen nehéz”. Ezzel talán egyet is érthetünk, hiszen nap mint nap mondjuk és gondoljuk, hogy régen nem volt ilyen nehéz és jövőre biztos jobb lesz. Aztán marad a szikár valóság, hiszen ahogy haladunk a jövő felé, mégis csak folyamatosan a jelenben élünk, magunk után „húzva” a múltat. Küzdünk a jelennel, haladunk a vágyott, szép jövő felé, miközben azt hisszük, egyszer csak elérjük azt. Pedig a jelent megélni közösségben vagy egyedül legalább olyan fontos, hiszen ez épít bennünket, ettől kapnak értelmet szorgos hétköznapjaink.