Bede Róbert új rajongókat szerzett

Sokan először láttak „igazi” séfet dolgozni, le is voltak tőle nyűgözve. Persze voltak hitetlenkedők, de olyanok is, akik a kóstolóra (biztos-ami biztos) már elrobogtak egy túl méretes tálkáért. Ne tessék csodálkozni a Stroganoff és a különleges rizottó már a készítés módjával, a magyarázattal, pláne az illatával és a látványával meggyőzött mindenkit. Hozzánk is volt egy-két jó szava.

Magasan volt a léc, nagyon sok szakember előtt élőben kellett megmutatnod a tudományodat!

– Nagyon jó volt velük együtt dolgozni. Ennek van egy külön értéke, hogy egy ilyen helyen, mint Bölcskén a Pincesoron az út mentén főzhettem. Sokan jártak erre és persze kíváncsiskodtak. Ez egyre jobban földobja az ember hangulatát. Hiszek abban, hogy egy étel akkor jó, ha igazán rákoncentrálunk, és jókedvvel kezdjük készíteni. Unottan, lesajnálóan nem lehet jót főzni. 

Azt képzeltem, hogy az egy aranyszabály, hogy a szakács, pláne a séf, igyon egy kortyot!

– Én azt nem tehettem meg. Egyrészt mert utána autót fogok vezetni, másrészt pedig főzés közben mindig nagyon minimális mennyiségű alkoholt fogyasztok. Az tönkreteszi az ízlelőbimbókat. Nem mondom, hogy egyáltalán nem iszok, mert én is szeretem a nagyon jó minőségi bort, és a sört, sőt nem vetem meg a kiváló pálinkákat sem. Persze mindegyiket csakis módjával.

Uram, itt nagy baj van! Az itteni közönségben voltak jóindulatú szakemberek, de olyat is hallottam, hogy „ilyet én is tudok!”.

– Nem vagy igazságos, mert az olyanok most alig fordultak elő! Azt éreztem, hogy figyelnek rám, és ez engem doppingol, fűszer a főzéshez, vagy az előadáshoz. Szakembereknek pedig különösen szeretek főzni. Van egy szint ebben a szakmában, amit ha elér az ember, az már ér valamit, de ahhoz hosszú évek kellenek. 

Miért pont ezt a két ételt választottad?

– Ilyenkor gyakran várnak tőlem valami fantasztikus rámutatást és-vagy elképesztő kulisszatitkokat. Nincs ilyenem. Egyszerűen ez jutott az eszembe. 

Milyen volt a főzőverseny gulyásaival és pörköltjeivel találkozni?

– Azt hiszem, hogy nem hazudok azzal nagyot, hogy mi magyarok, jellemzően pörkölt és gulyásfőző emberek vagyunk. Ezt tudjuk és szeretjük bográcsban főzni, pedig ettől sokkal több félét is lehetne abban készíteni. Ettől függetlenül jó volt velük találkozni, mert jók voltak az ételek. Ritkán fordul elő az egy főzőversenyen, amikor ennyi étel egyszerre ilyen jó tud lenni!

Láttad rajtunk, hogy tanultunk is?

– Az érdeklődést láttam a szemekben, és bízok benne, hogy be is fért, és meg is marad valami abból, amit bemutattam.