A strand felé félúton

Akinek a valamelyik szülője a vasműben dogozott, jó esetben egy nyáron kétszer is élvezhette a Somlyó oldalán épült tábor vendégszeretetét. A tábornak sok-sok előnye mellett egyetlen hátrányát szokták visszaemlékezéseikben megemlíteni az egykor ott nyaraló diákok. Ez a „nagy” hátrány pedig a Balatontól való távolságát jelentette. A nagy távolság kereken ezerhétszáz métert jelent, amit egy strandolós napon kétszer kellett megtenniük a vakációzóknak. Szerintem sok mai dunaújvárosi gyermek boldog lenne, ha ezt bő másfél kilométert megtehetné egy laza sétával Alsóörsön, mert akkor működne a tábor. Visszatérve a múltba, a táborból strandra, vagy éppen onnan vissza menet félúton volt egy nagyon kedves kis hely, ahol szinte mindig megálltak a gyerekcsapatok. Ez a hely pedig nem volt más, mint a nyolcvankilencig Kedves, utána pedig Szöszi néven működő cukrászda. Anno ötven fillér volt egy gombóc fagyi, és lapos aljú ostyatölcsérben adták. Ha valaki a strandon kívánt egyet fagyizni, akkor ott is a Szösziben készültet fogyaszthatta el. Két szakállas fiatalember naponta többször is triciklivel vitte le a strandra a frissen készült ananász, meggy, csoki, vanília és puncs fagylaltot. A dunaújvárosi gyerekek egykor kedvelt cukrászdája napjainkban is üzemel, melynek munkatársával, Mauer Attilával beszélgettem a múltról és a jelenről.
Hogy kerültek Önök Alsóörsre?

- 1989-ben került a cukrászda a családunkhoz, amikor a nagyszüleim eljöttek a Veszprémi Jégbüféből Alsóörsre. Akkor lett a cukrászda államiból magánvállalkozás. A kezdetekkor egy kis épület állt itt, amihez később hozzáépítettek egy bővítményt, majd a megtörtént teljes tetőszerkezet cseréje. A forgalom növekedésével a kétezres évek elején egy raktár és öltözőhelyiség épült.

Emlékszik rá, hogy mennyibe került annak idején egy fagyi?

- Az egészen pontosan tudom, hogy 2023-ban ötszáz forintba kerül nálunk egy gombóc. A hetvenes évek közepén még egy forint, a kilencvenes évek elején pedig már 15-20 forint volt egy gombóc ára.

A dunaújvárosi gyerekekre, hogy emlékeznek?

- A nagyszüleim sokat meséltek arról, hogy annak idején még Alsóörsön és Felsőörsön is működött a tábor, és amikor jöttek a táborból és mentek vissza, akkor mindig megálltak és fagyiztak. A dunaújvárosi és várpalotai gyerekek mindig szívesen tértek be hozzánk, némi édes energiával feltöltődve folytassák sétájukat. Igazából akkor még egy jóval régebbi pult volt, mint a most van. A működés szempontjából nagyon fontos pultokat az idén cseréltük ki a legmodernebbekre. A kezdeti időszaktól egészen a 2010-es évekig csak fagylaltot árultunk, sütemények előállításával csak később kezdtünk el foglalkozni. Manapság egy jó cukrászda elképzelhetetlen jó minőség sütemények nélkül. A fejlesztéseinknek köszönhetően egyre több vendégünket tudjuk a főzött fagylaltjaink mellett finom sütikkel is kiszolgálni.

A táborok megszűnését követően gondolom átalakult a vendégkör…

- Nagyon érdekes, mert a velünk szemben lévő iskolában elkezdtek táboroztatni és egy kollégium is nyílt az iskola mellett. Nagyon sok külföldi diák jön ide nyaranta és szívesen tér be hozzánk. Ezenkívül sok jövő-menő autós is megáll a cukrászda mellett. Gyakran alig férnek el az autók. A forgalom növekedésével a beálló udvarunkba is kihelyeztünk néhány asztalt és széket, hogy megfelelő módon szolgálhassuk ki a vendégeinket.

A szüleim alsóörsi származása miatt gyerekként egyszer sem nyaraltam a tanácsi vagy a vagy vasműs táborban, viszont az apai nagymamám háza alig harminc méterre állt a Kedves, majd Szöszi Cukrászdától. Szép emlékű gyerekkoromban sok eper- és meggyfagyit nyaltam el az akkor egészen kicsi, de szerethető ki s cukrászdában. A megújult és évről évre szebb fagyizó napjainkban is szívesen látja egykori, már felnőtté vált újvárosi vendégeit.