A cigány holokauszt nemzetközi emléknapja

Az augusztus másodikai mészárlásra az egyik túlélő táborlakó így emlékezett vissza:

 „Egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk, mi történt. A cigányok táborát fényszórók világították meg, a cigány férfiakat, nőket és gyerekeket az SS-ek sorba állították ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. A szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt”

A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusának határozata alapján lett augusztus második napja a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. A szervezet kezdeményezte, hogy augusztus 2-án, délben, egyperces csenddel emlékezzenek meg a holokauszt cigány áldozatairól. Az eseményről a világ számos országában megemlékeznek. Az emléknapon az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor területén koszorúzást, de hazánkban is több megemlékezést tartanak ezen a napon.

Cigány, vagy roma?

A Londonban, 1971. április 8–12. között megtartott első Roma Világkongresszuson maguk az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek közös megegyezéssel azt fogadták el, hogy a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezése attól kezdve a rom többesszámú alakja, azaz a roma legyen. 

A cigányok Indiából származó népcsoport, amely a 13–15. században vándorolt be Európába, több neves szakember azt mondja, hogy a Magyarországon élő cigányság egy része önmegjelölésként a roma kifejezést használja. A hagyományos cigány elnevezés ma némelyek szerint sértő vagy sértő szándékú, lekicsinylő, megbecstelenítő, ezért különböző negatív jelentéstartalmat hordoz magában, ennek ellenére hazánkban jelentős csoportok, illetve általában a cigányok nagy része azonban továbbra is cigánynak nevezik magukat, és az elnevezés a cigányság céljait támogató egyes szervezetek nevében is tovább él. Szerintem pedig teljesen mindegy, hogy milyen elnevezést használunk, az ember a fontos, a magyar állampolgár, nem pedig a kifejezés. Az én értékrendem szerint kétféle ember van, az egyik a becsületes, törvénytisztelő, családját és hazáját szerető, a másik ennek az ellentéte. Mindkét táborban vannak, magyarok, romák, zsidók, ateisták, keresztények, stb. 

A porajmos, parajmos vagy parrajmos 

Parajmosznak ejtjük és ez a kifejezés a cigány nyelv egyik balkáni dialektusából származik, magyarországi lovari alakja pedig a pharrajimos. Eredeti jelentése „elpusztítás” A kifejezés magyar megfelelője a roma holokauszt.

A porajmos a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás volt.

Mivel a cigányság kevésbé volt olyan szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani, egyes becslések szerint számuk több százezerre tehető. A nyelvükben elkülönülő és vándorló életmódot folytató cigányság, a náci Németországban könnyűszerrel váltak a faji tisztaságot hirdető nemzetiszocialisták természetes célpontjaivá.

1935. november 26-án a zsidók és „árják” közötti házasságot megtiltó 1935-ös nürnbergi törvényeket a cigányokra is kiterjesztették, majd 1936. március 15-én a cigányoktól is megvonták a szavazati jogot. Az 1940-es évekre a Harmadik Birodalom cigánysága hamarosan a zsidósághoz hasonlóan embertelen megaláztatást és méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni. Őket is gettókba különítettek el, több ezret pedig a leigázott Lengyelországba deportáltak. Az 1942. január 20-ai, a zsidókérdés „végső megoldás”-át szentesítő, nemzetiszocialista vezetők részvételével zajló wannseei konferencián, a náci vezetők, úgy döntöttek, hogy a cigányok is a zsidokhoz hasonló elbánásban részesüljenek. A haláltáborokat túlélő foglyok tanúvallomásai alapján az oda hurcolt romákkal, a németek sok esetben embertelenebb módon bántak, mint a zsidókkal. Ami az akkori magyarországi cigányságot illeti történetük csak megközelítően dokumentálható. Annyit tudni, hogy a cigánytelepekről 30-70 ezer romát deportáltak a komáromi Csillagerődbe, majd onnan a különböző koncentrációs táborokba. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója szerint 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944–45-ben etnikai hovatartozásuk miatt álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálaton haltak meg.

Végezetül csak annyi, hogy Helmut Schmidt akkori nyugat-német kancellár 1982-ben ugyan elismerte a cigány holokauszt tényét, de a romák még sem kaptak a zsidokhoz hasonló kárpótlást.

Felhasznált irodalom:

Karsai László: A cigánykérdés Magyarországon, 1919–1945 – Út a cigány Holocausthoz. Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest 1992.

A lágerek népe. Névtelen romák holokausztja. Szerk. Márfi Attila; Önkormányzat–JPM, Pécs, 2014.

Purcsi Barna Gyula: A cigánykérdés „gyökeres és végleges megoldása”. Tanulmányok a XX. századi „cigánykérdés” történetéből. Csokonai, Debrecen, 2004.

Karsai László: Holokauszt. Pannonica, Budapest 2001.