Ön melyik szülői típusba tartozik, helikopter, drón, fűnyíró vagy egészség guru?

Több lehetőségünk van, mehetünk a saját fejünk, az ösztöneink után, segítségül hívhatjuk szüleinket, nagyszüleinket, vagy éppen más szülőket, hogy „jól bevált” saját tapasztalataikból merítsünk. Persze – főleg manapság – az internet segítségét is igénybe vehetjük, ahol gyermekneveléssel foglalkozó szakemberek, klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták írásainak tömkelegét olvasva próbálhatunk eligazodni a gyermeknevelés rögös útján.

Régen és ma

A történelem során, túlnyomó részben a gyerekeket „apró felnőttekként” kezelték, nem sokat tudtak a fejlődéslélektani jellegzetességeikről és ebből következő gondozási-nevelési igényeikről sem. Régen úgy működött, hogy a nagyobb testvér vigyázott a kicsire, a kisiskolás vitte oviba az öcsit vagy hugit. Vacsorát készített, ha a szülők sokáig dolgoztak. Olyan feladatokat és felelősséget kaptak, amik nem az életkoruknak megfelelő volt. Vitathatatlan tény, hogy az így felnőtt gyerekek sokkal előbb tanulták meg az önállóságot és a helytállást az élet nehézségeivel, kihívásaival szemben. Lemaradtak azonban számtalan olyan dologról, élményről, amelyeket kizárólag csak gyermekkorban élhet át az ember.

Modern korunkban e téren a kultúránk 180 fokos fordulatot vett és a rengeteg pozitív hatása, következménye mellett mára már sajnos tetten érhető a másik véglet is. A szakirodalom ma már számtalan szülői személyiségtípust különböztet meg. Ezek kijózanítóan őszinte tükröt tartanak a szülők elé arról, hogy az egyes típusok milyen hatással vannak a gyerekeire. A rossz hír, hogy a hozott minta nagyon erősen hat, a jó, hogy az önismeret és a szándék jobbá tehet minket. Nyilvánvaló, hogy mindenki igyekszik a legjobb lenni és szeme fényének megadni mindent. Anyagi értelemben éppen úgy, mint a

mindennapokban. Sokszor hallani, ha kell, a gyerekemért átmegyek a falon is. De vajon mindez jó a gyereknek is? Nézzünk meg néhány szülőtípust a teljesség igénye nélkül – talán magunkra ismerhetünk.

A helikopter, drón és fűnyíró

Ők rendkívül elkötelezett, viszont túlgondoskodó szülők. Többségükben intelligens, magasan iskolázott és komoly társadalmi-gazdasági presztízzsel bíró emberek. A módszerek metaforákkal leírt nevei sokat elárulnak a nevelés kultúrájának állapotáról. A helikopter szülőt könnyen fel lehet ismerni a játszótéren, hiszen folyamatosan ott van a gyermeke nyomában. Minden játszótéri eszközben lehetséges veszélyforrást lát. Tyúkanyóként a gyerek nyomában járva eltiltja a fára mászástól, a sárban tapicskolástól, játéktól, minden olyan tevékenységtől, ami a gyermek javát és fejlődését szolgálná, de az ő megítélése szerint csak ártalmas és veszélyes.

A drón szülők a technológiát használják arra, hogy nyomon kövessék, hol jár éppen a gyermekük, felügyeljék hangulatát, sőt akár még szívverését is. Azok a Z generációs emberek, akik pedig korán szülővé váltak, gyakorlatilag baba koruktól kezdve ahhoz szoktak, hogy babamonitorok, otthoni kamerák és mobiltelefon-nyomkövetők figyelik minden egyes lépésüket. A drón szülők mindemellett online konzultálnak egymással, hogy megoldják a gyermekek kapcsán felmerülő problémákat.

A fűnyíró szülőtípusok, lekaszálják a gyermekük elé táruló akadályokat, mielőtt észrevennék a gyerekek egyáltalán, hogy van akadály. Minden veszélyt elhárítanak és nincs megoldhatatlan, ha a gyermekük érdekeiről van szó.

A szülő, aki nem nő fel soha

Ezt a típust megfigyelve sokszor úgy érezhetjük, hogy ő jobban élvezi a játé-kot, mint a gyereke. Sőt, szinte ugyanúgy viselkedik, mint a gyerek. Önfeled-ten játszik ő is, mintha bizonyos értelemben újra élné a gyermekkorát. Kipró-bál mindent, amit csak lehet, és folyamatos lelkesedéssel bátorítja gyermekét a játékra és az új dolgok kipróbálására. A játszótéren a két méter magas apuka is felül a tűzoltóautóra, hintázik a hintalovon és a fészekhintát is kipró-bálja.

A laza szülő

A laza szülő gyermekénél nincsenek határok a játszótéren. Nem izgul a lehet-séges veszélyeken és baleseteken, hiszen tudja, hogy ezek megtörténhetnek bárhol, sőt sok esetben meg is történnek. Az ő táskájában valószínűleg nin-csen váltóruha, ragtapasz és fertőtlenítő, ugyanis nem izgulja túl a váratlan helyzeteket, hiszen azok az élet természetes velejárói, és majd megoldják valahogy.

A mindenre gondoló szülő

A laza szülővel ellentétben ő egy jól megpakolt táskával érkezik. Minden el-képzelhető szituációra felkészül. Így a táskában ott lapul mindig a dupla váltó ruha, az esernyő, ennivaló, innivaló, ragtapasz, fertőtlenítő és így tovább. De akkor se lepődjünk meg, ha éppen egy varrókészlet kerül elő a csomag-ból. Még ha legtöbb esetben nincs is szükség ezekre, legközelebb ugyanez-zel a felszereléssel érkezik, hiszen „soha nem lehet tudni”.

A mindenkivel beszélgetésbe elegyedő

Ez a típus a játszótéren éli a szociális életét. Mindenkivel beszélgetésbe ele-gyedik, akivel találkozik, még akkor is, ha a másik szülő nonverbális kommu-nikációjából egyértelműen kiderül, hogy nincs kedve társalogni. Ő az, aki öt perc ismeretség után megosztja magát, tanácsot kér, és nem érzi a határo-kat, hogy mit és mennyit oszthat meg egy idegen emberrel.

A mindenből versenyt csináló

Az előző típushoz hasonlóan ő is szeret ismerkedni és beszélgetni. A téma rendszerint a gyerek. Alig várja, hogy eldicsekedhessen valakinek arról, hogy milyen ügyes a gyermeke, és mennyire gyorsan fejlődik. Mindenből versenyt csinál, és úgy irányítja a beszélgetést, hogy ő kerüljön ki győztesként, és ezt szívesen az orrod alá is dörgöli.

Az egészség guru

Bizonyos szempontból hasonlít a mindenre gondoló szülő típusához, azon-ban az ő táskájában csakis házi készítésű, egészséges és bio csemegék vannak. Mindig előre dobozol, rendszerint valami gyümölcs vagy zöldségha-sáb lapul a dobozban, és szívesen osztogat kéretlen tanácsokat a többi szü-lőnek a táplálkozással és egészséges életmóddal kapcsolatban.

A szórakoztató szülő

Ez a típus aktívan részt vesz a gyerek játékában. Sokszor más gyerekek is köré gyűlnek és csatlakoznak, mert mindig valami izgalmas és szórakoztató játékkal áll elő. Nem ismeri az unalom fogalmát.

Akit nem érdekel semmi

Ő az, aki látványosan unatkozik, alig várja, hogy letudja a kötelességét, és végre hazamehessenek. Rendszerint csak ül valamelyik padon, és nyom-kodja a telefonját, hogy elüsse az időt. Sok esetben még azt sem veszi észre, ha a gyermeke elesik vagy megüti magát.

Engedjük meg, hogy gyerek legyen

Gondoljuk végig felelősen és önkritikusan szülőként, hogy habár a szeretet okán erős késztetésünk van, hogy megvédjük a gyermekeinket minden fájdalomtól, stressztől, kudarctól, mégis, akkor tesszük a legjobbat, ha védőhálóval, de engedjük, hogy koruknak, fejlettségüknek, személyiségüknek megfelelő módon és szinten ők maguk oldják meg a problémáikat, kezeljék a konfliktusaikat, birkózzanak meg a feladataikkal. Engedjük meg nekik, hogy szembesüljenek a tetteik következményeivel és viseljék azt. Hagyjunk teret arra, hogy ők maguk fedezzék fel a világot, önmagukat, saját motivációikat, érdeklődésüket, határaikat. Támogassuk őket a küzdelmeikben, de ne harcoljuk meg helyettük a harcaikat.

Nem egészséges, ha az a célunk, hogy felnőtt korukban is tőlünk függjenek, ne legyenek képesek az önálló életvezetésre, öngondoskodásra.