Párbeszéd egy szaunában

Idősebb hölgy a szauna csöndjében beszélgetést kezdeményez egy idősebb úrral.

- Gyakran járok ide, szeretek szaunázni. Vannak, akik kihagyják, mert szégyellik, hogy izzadnak. Pedig az a lényeg, nincs mit azon szégyellni.

- Igaz, az izzadás a lényeg, hiszen így tudunk méregteleníteni, bár most már jó kint is, hiszen a napsütésnél nincsen jobb D-vitamin – reagál az idősebb úr az idősebb hölgy megállapítására.

- Ön honnan jár ide? - kérdi a hölgy.

- Helyi vagyok – jön válasz, majd így folytatódik a beszélgetés.

- Ide valósi? Soha sem láttam még, pedig én is helyi vagyok. Nem rég költöztek ide?

- Elég régen.

- Annyira azért biztos nem. Néhány éve talán?

- Nem. Itt születtem, azóta is itt élek.

- Én is tősgyökeres vagyok. Régebben én szedtem a vízszámlát – mondja a hölgy, majd az arcát a férfi felé fordítja, közben megjegyzi, nem rég festette a haját, kevesen ismerik így most fel.

- Ön szedte a vízszámlát? Akkor maga a Hollikné!

- Nem, én a Falucskai Ica vagyok!

- Van magának egy öccse, igaz?

- Nincsen.

- Ne mondja már! Csirke a beceneve.

- Ja, a Csirke! Ő a féltestvérem, apám hamar meghalt, anyám második házasságából van ő. De, ha már bemutatkoztam, maga is mondja meg a nevét.

- Lukács Öcsi vagyok.

- Egy nagy fehér házban laknak az Impex-nél.

- Nem, azt már rég eladtuk. Az a szülői ház volt. Most a Kossuth utcában élek.

- Azt mondta, Lukács Öcsi? Hiszen ő már meghalt!

- Az az apám, az öreg Öcsi volt. Én nem haltam meg, itt ülök maga mellett.

- Ja.

Elhangzott a napokban egy kisvárosi termálfürdő szaunájában.