Celebek világa helyett örömmel végzett, nem hétköznapi munka

Mészáros Réka, a Dunaújvárosi Hírlap Tündérszépe versenyzője volt, aki 2020-ban mindent megtett azért, hogy elérje célját, és meg sem állt az országos döntőig. A nem akármilyen kvalitására jellemző, hogy a Nemzet Szépe versenyen az első tízbe került. Dacára annak, hogy ismert személlyé vált, a sok különleges feladat ellátása, a fellépések és médiaszereplések ­ellenére sem vált celebbé. Máig egy nagyon kedves, csinos és persze szép hölgyet tisztelhetünk a személyében. 

– Csupa híres és sikeres emberrel találkozhatott ma is! 
– Nagyon kedves eseménynek találtam ezt a díjátadó ünnepséget, és megtiszteltetésnek éreztem azt, hogy elláthattam ezt a feladatot. Bár a sokféle eddigi fellépés már megedzett, és ezért nem vagyok izgulós, a délutánra készülve, arra, hogy találkozom ezzel a sok sikeres fiatal sportolóval, egy kicsit újra éreztem a lámpalázat. 

– Milyenek voltak ezek a sikeres emberek? 
– A viselkedésük, a stílusuk alapján meg nem tudtam volna mondani róluk, hogy mivel foglalkozhatnak, pláne, hogy milyen csodálatos eredményeket értek el. Erre mondhatjuk, hogy jó értelemben vett hétköznapi, sztárallűrök nélküli szerény, barátságos és udvarias emberek mindannyian. S nem csak a teljesítményük nyomán, igazi példaértékű személyiségek. 

– Fontos az, hogy egy ilyen sikeres ember is megszólítható legyen? 
– Szerintem igen. Fontos, hogy barátságos és megközelíthető maradjon az, aki bármilyen pályán az átlagot meghaladó sikereket ér el. Gondoljon bele, hogy ők a következő generáció példaképei lehetnek, és ahhoz az is kell, hogy megszólíthassák őket, és akár tanácsokat is kérhessenek tőlük a fiatalabbak.

– Ön is a rivaldafényben élheti az életét! Ugyanakkor a díjazottakhoz hasonlóan nagyon közvetlen az emberekkel! 
– Nem gondolom magamról azt, hogy nagy sztár lennék a szakmámban. Teljesen hétköznapi módon élek, és magam döntöttem el azt, hogy ez így lesz helyes. Falun élek a családommal, van egy kiskutyusom, és jól érzem így magam. 

– Pedig celebszerű életformát is vihetne! 
– Ez így van, nem is tagadom. Nagyon sok lehetőség kínálkozott előttem, és voltak olyanok is, amikkel oda vezethetett volna az utam, hogy úgy éljek. Némelyikre nemet mondtam. Valamilyen szinten bánom, de összességében örülök, hogy az élet nem vitt el afelé. Nem vágyok azokra a dolgokra, amivel a mai világban az a státusz jár. Eléggé felszínesnek találom azt az életformát. Valamennyire kiszolgáltatottnak is érzem őket, hiszen minden mozdulatukat, megszólalásukat figyelik, és valószínűleg a saját véleményük és az arcuk is elveszik a szabályok között. 

Én egy szófogadó ember vagyok. Ezért aztán egy munkahelyen biztosan számíthatnak rám a feladatok elvégzése során. Szabálykövető vagyok, de a beskatulyázás viszont már nem ízlene. 

– Csinosan, visszafogott ele­ganciával érkezett erre az eseményre. A munkája segítségére van az öltözködés, a smink és a megjelenés terén is? 
– Nyilván a divatbemutatók és a fotózások során sokat tanultam az ott látottakból, amiket az önálló életem során alkalmazni is tudok. Soha nem voltam egy magamutogató típusú lány. Inkább a szolid elegancia az enyém. 

Azt mondják, hogy alkatomnál fogva akár vakmerő ruhákat is viselhetnék, de mindig ügyelek arra, hogy soha ne legyen „kint” aminek nem kellene. Nagyon szeretem viszont azokat, amiknek szépen és mélyen kivan vágva a hát része. 

– Vannak-e testsúlyproblémái? 
– Általában időben odafigyelek rá, meggondolom, hogy mit egyek. Hála Istennek nem vagyok hízásra hajlamos. Persze előfordult, hogy egy divatbemutatóra, vagy fotózásra oda kellett figyelnem a súlyomra. Egy-két kiló leadása nem szokott gondot jelenteni a számomra. Ez kellett például ahhoz, hogy beleférjek egy menyasszonyi, vagy a divattervező által megálmodott ruhákba. Megadták a méretet, én is a magamét, és hamar kiderült, hogy mennyit kellett leadnom, hogy gond nélkül viselhessem azokat. 

Szeretek sportolni. Sok más haszna mellett a fogyókúráimhoz is mindig jól jött. Nagyon komoly tréninget jelentett a hatévi latin táncos tevékenység, de a kosárlabda-edzésekre is örömmel jártam, bár egyértelmű, hogy a magasságom miatt nem lehettem benne igazán sikeres. Napi szinten, tehát nem akciókként, megmaradt a futás, az edzőterembe járás és a kerékpározás is. 

Jön a tavasz. Minden évszakra, pláne erre, igyekezek külsőleg és belsőleg is megújulni. Odafigyelek magamra és a környezetemre is. 

– Mi a foglalkozása? 
– Korábban gyógypedagógiai asszisztensként a különleges bánásmódot igénylő gyermekek fejlesztésével foglalkoztam. Igazából az a szakma áll a legközelebb a szívemhez. Jelenleg a Dunaplazmában dolgozok, a véradással foglalkozunk. A marketingtevékenységben és a recepción látok el feladatokat. Ez is a segítségnyújtás egyik formája, ami nagyon közel áll hozzám. Általában is nyitott szemmel élem az életemet. Amikor meglátok egy rászorulót, például korábban a kisgyermekeket, akkor egyből magam elé helyezem őket, és szívesen támogatom őket a rendelkezésemre álló módon. Próbálom magamat beleképzelni az ő helyzetükbe és onnét már működik is a dolog. 

Ez a mentalitás befolyásolja a családi életemet, a barátaimmal való kapcsolatot és a munkahelyi tevékenységemet is. Ezekért a segítségekért annyi hálát és szeretetet kaptam, ami boldoggá tesz és erőt ad a folytatáshoz. 

Egy ideig Szegeden éltem, nemrég költöztem ide vissza, de mindig ez a város és a környéke, benne a falummal, Perkátával volt a szívemben. A munkáim és a felkéréseim is ehhez a vidékhez kötöttek. Perkáta egy egyszerű, de kedves kis falu. Ott nőttem fel és nagyon jó gyermekéveket töltöttem el azon a helyen. Jól érzem magam a családom és a barátaim közelében. 

– Most, ezen a rendezvényen szinte mindenkivel szót kellett váltania! 
– Ez egyáltalán nem esett nehezemre. Ez volt a feladatom, és a szolgálatom is, amit szívesen teljesítettem, mert egy kapocs voltam a rendező és a megjelentek között. 

Megtisztelő is volt, hogy ilyen sikeres emberekkel ismerkedhettem meg, én adhattam át nekik a díjat, és kezet foghattam velük. Bízom benne, lesz még rá lehetőségem!