Három egyenruhás a Kőhalmi családban

 – Ildikóval egy dunaújvárosi diszkóban ismerkedtünk meg – idézte fel Kőhalmi László főtörzszászlós, a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának helyettes vezetője. – Ez még a sorkatonaságom előtt történt, utána szerződésesként folytattam a honvédségnél. A laktanyaparancsnok sofőrje voltam, és ott ragadtam. Tetszett, de többre vágytam, ezért leszereltem. Dolgoztam a civil életben, majd két haverommal elhatároztuk, elmegyünk bv-s­nek; 1999. szeptember 1-el kezdtem a hivatásos szolgálatot. Elvégeztem az alap- és középfokú bv-szakképzést is, majd 2003. február 1-jével átjöttem a rendőrségre, és a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában végeztem. Voltam járőr, járőrvezető, körzeti megbízott, majd helyszín- és balesetvizsgáló. 2021. szeptembere óta vagyok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Kar, magánbiztonság és önkormányzati rendészeti tanszék, biztonsági szakirány levelező hallgatója. 

Kőhalmi Ildikó főtörzsőrmester, a Dunaújvárosi Rend­őrkapitányság közrendvédelmi osztály, szabálysértés előkészítő alosztály referense már varrónőként dolgozott, amikor jövendőbelije táncolni felkérte. 

– Laci unszolására lettem bv-s. Azt javasolta, egyszer menjek be hozzá a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe, és nézzem meg, milyen a körletfelügyelők munkája. Megtetszett, hogy emberekkel foglalkozhatok, és 2001 februárjában felszereltem – mondta, hozzátéve, hogy a gyesről ekkor tért vissza a munka világába. – Az alapfokú képzést a bv fővárosi oktatási központjában teljesítettem, és hat éven át szolgáltam mint körletfelügyelő, illetve beugrósként mint helyettes főfelügyelő. Ehhez persze a nagymamák segítsége is kellett, mert tizenkétóráztam, Laci pedig előállító gépkocsivezető volt. Előfordult, hogy estig szolgált, viszont reggel el tudta vinni Ildit az oviba. Csak egyszer felejtettük ott. Előtte való nap éjszakás voltam, és úgy emlékeztem, hogy az egyik nagymama megy érte, aztán csörgött a telefon. Az óvónő volt az, és azt mondta: „nagyon szeretjük az Ildit, de most már hazamennénk.” Aztán, amikor a férjem szólt, hogy a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán hamarosan megüresedik a fegyverügyi előadó helye, magam is átszereltem a rendőrségre. Kapóra jött, mert 8 órás munka volt, és levelezőn végezhettem el a rendőr szakképzést. Ezen a szolgálati helyen 12 évet töltöttem el. 

Közben a lányuk felcseperedett 

– Nagyon hamar tudatosult bennem, hogy mindkét szülőm rendőr, és azt is természetesnek vettem, hogy amíg az óvodás csoporttársaim a homokozóban játszanak, addig én a pecsétnyomókkal szórakozom a kapitányságon – summázta Kőhalmi Ildikó Viktória bv. törzsőrmester, a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási intézet mélykúti alegység körletfelügyelője. – Általános iskolásként abba is beleszoktam, hogy amikor emberek voltak körülöttem, és a szüleimmel telefonáltam, akkor rendőrség, illetve kapitányság helyett vidámparkot mondtam. Például, nem azt kérdeztem, hogy „és mi újság a rendőrségen?”, hanem azt, hogy „és mi újság a vidámparkban?” Visszatekintve ez viccesnek hangzik, de nekem akkor nagyon tetszett. Akkor még nem tudtam elképzelni magam egyenruhásként, bár a bűn­ügyi sorozatokat nagyon szerettem. A napi rutinomhoz tartozott, hogy suli után megebédeltem az egyik mamánál, majd Cobra 11-et, Miami helyszínelőket, Gyilkos elméket és Dr. Csontot néztem. 

Az ifjabbik Kőhalmi a Dunaújvárosi SZC Rudas Közgazdasági Technikum informatika szakán kezdte a középiskolai tanulmányait, de nem érezte magáénak. – Érettségi után kezdett motoszkálni a fejemben, hogy leginkább egy stabil, válságálló munkahelyen tudnám elképzelni magam, és úgy döntöttem, a bv-vel magam is megpróbálkozom. Felvettek, és ugyanott végeztem a képzést, ahol annak idején a szüleim. 

– Csak nekünk még három hét volt – szólt közbe édesanyja, és hozzátette, picit meglepődött, hogy a lánya végül mégis egyenruhás életpályát választott magának. 
– Nekem már fél év volt – folytatta a bv. törzsőrmester. – Ezt követte a féléves próbaidő, ami után 2018-ban magam is Pálhalmára szereltem fel, akárcsak édesapám és édesanyám annak idején. 

A szülőknek tetszett, hogy a gyermekük úgymond folytatja a családi hagyományt. 
– A lányom kollégái szinte ugyanazok voltak, akikkel évekkel korábban magam is együtt dolgoztam – tette hozzá Kőhalmi Ildikó főtörzsőrmester, amit a lánya bólogatással nyugtázott. 
– Először a bernátkúti alegységnél szolgáltam, mint biztonsági felügyelő, és 2019. április 1-el lettem körletfelügyelő. Másfél évvel később kezdtem meg tanulmányaimat az NKE Rendészettudományi Kar büntetés-végrehajtási szakirány alapképzésén. Ha minden jól megy, júniusban vehetem át a tiszti diplomámat – magyarázta Kőhalmi Ildikó Viktória. – Amikor bv-s lettem, édesapám megígértette velem, hogy tovább fogok tanulni, amit édesanyám is támogatott, de a körlet-főfelügyelőm is a lelkemre beszélt, hogy jelentkezzek az NKE-re. 

Közben Kőhalmi apuka is az NKE hallgatója lett, és vizsgaidőszakban előfordul, hogy a lányával jön Dunaújvárosból a Ludovikára, de már rendhagyó élményben is volt részük. 
– Egyetemi tanulmányom révén, volt bv-s osztályvezetőm felkérésére, büntetés-végrehajtásra fókuszáló, pályaorientációs előadást tartottam a Dunaújvárosi SZC Dunaferr Technikum és Szakképző Iskola rendvédelmi tagozatosainak – idézte fel Kőhalmi Ildikó Viktória. – Ez nemcsak egy napon volt a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának baleset-szimulációs oktatásával, hanem ahhoz kapcsolódott, és így esett, hogy édesapám után léptem a diákok elé.