Mint a mesékben, úgy telt az idő az élményerdőben

Az iránymutatásra hallgatóknak valóban semmi gondjuk sem lehetett, mert ahogy a völgybe leereszkedtek, a kibontakozó erdősáv máris izgalmas nézelődést ígért számukra. Az igazi látványosság a régi, középső híd magasságában várt rájuk. 
Csodálatos az a helyszín. Nem véletlenül adták a környező, szép fákkal borított domboldalnak a már említett Élmények Erdeje elnevezést. A völgyet középen átszelő kis patak szinte meg sem rezzen. Talán az is a gyülekező látogatókat figyelte? Az erdő szemlélődő állatai pedig a jobb parton szunnyadó nádasban találtak álcát maguknak. 

A szervezők ezúttal is elengedték a fantáziájukat, az év végi ünnepkörhöz kapcsolódó feladatlapokkal várták a kiérkező gyermekeket. Elsőként rémisztően nehéz kérdésekre kellett választ adniuk. A következő, gyermeket próbáló feladat az ünnepi csomagok szánra pakolása volt. Izgalmas, de a nedves réten baj nélkül megoldható volt a szánkó elvontatása is. Nagy örömöt jelentett nekik a célba dobó gyakorlat végrehajtása és a különleges kézműveskedés is. 

A cél az elegendő pont összegyűjtése volt, hiszen csak a legügyesebbek kerülhettek a Mikulás elé. A kisebbek mesebeli kedvezménnyel, a játékban való indulás nélkül is „szabadjegyet” kaptak a nagy szakállú ajándékosztó meglátogatására. Az pedig jó mulatság volt ezen a hétvégén is, hiszen az ő zsákja ott is kellemesen meg volt töltve finomságokkal. 

Nyilvánvaló, hogy Nagykarácsonyban csak jó gyerekek laknak, és az ideérkezők magatartása is fényesen kiváló lehetett. Ezért a Nagyszakállú kíséretében csakis mosolygós manókat találhattunk. Az előbb említett díszes ruhás szerzetek jósága miatt az ő kedvenc harapnivalójuk és a varázsitaluk díjtalan volt. Azt hiszem, Dér Gabriella szívesen látott ajándékműsorát is ehhez a ponthoz sorolhatjuk. 
Ahogy talán a szervezőknek azt a gondoskodását is, hogy előre ajánlották a meleg ruhát és a vízálló lábbeliket. Ilyen módon felkészülve pompás programja lett mindenkinek.