Volt ám hatalmas gágogás és szárnyverdesés a pincéknél

Az igazi vendégcsalogató mágiát a helyiek szíves vendéglátása jelenti. Ebben a borlovagok a színes eseményeikkel, a kertbarátok a kifogyhatatlan terített asztalukkal, és a nyitott pincékben az újborokat is kóstoltató gazdák járnak az élen. 

A libafuttatás eredménye 

A több futam hatalmas küzdelemben zajlott le. A győztes Kövesdi István lett. A második helyre holtversenyben Felhősi Mici és Jankó Kristóf került. Az őket követő szoros mezőnyt Széles Márton, Németh Böbi, Sűrű Máté, Joó Kornél és Szurma Péter alkotta. 

Az esemény főren­dezőjétől, Pataki Dezsőtől, a helyszínen a teljes stábjával dolgozó Művelődési Központ igazgatójától ezt is hallottuk: 
– Minden eseményünket hasonló komolysággal kezeljük, mert mindegyik fontos a maga nemében. Ilyen a Márton-napi rendezvényünk is. Színes volt a programkínálatunk. A játékot csak komolyan szabad csinálni. A leglátványosabb és népszerűbb nyilván a libafuttatás, de más dolgok is fontosak voltak az idelátogatók számára. Ilyen például a Kákics együttes koncertje, vagy a Szent Rókus Borlovagrend által szervezett programok. Fontos volt a kézműves-foglalkozás, és a „Hová bújtál Márton?” kalandjáték is. 

– Ilyenkor szabadtéri rendezvényt hirdetni már kicsit lutri. Az elmúlt napokban rosszul bánt velünk az időjárás, szombatra sem sok jót ígért, de mégiscsak belevágtunk, és szép számú közönséget fogadhattunk. Szerencsénk volt, az eső csak este kezdett rá. Egészen nagy távolságokból is jöttek az érdeklődők. Ennek ellenére ebből az eseményből soha nem lesz szüreti fesztivál. Meghagyjuk ebben a méretében egy szerethető családi programnak. 

A borlovagok 

Dukai István, a Dunaföldvári Szent Rókus Borlovagrend nagymestere és a csapata látványos, és a vendégeiknek elragadó programot szerveztek erre a napra: 
– Mivel a borrendünk székházának a befogadóképessége eléggé korlátozott, ezért sajnos maximálnunk kellett a vidékről érkezett vendégeink számát. A Rókus dombon aznap sok érdekes, megkapó és szórakoztató program várt az odaérkezőkre azon a délutánon. Mi is kitettünk magunkért. 

– Az egyik fontos motivációt az ünnepelt áldott tevékenysége adta. Tudni való, hogy Szent Mártont a középkorban a Szűz Máriát követő legnépszerűbb szentként emlegették. A szőlőtermelők, és a kádárok fölött is őrködött. Ebből látható, hogy mi két ponton is kötődünk hozzá. 

– A délutáni programunk az újborok megáldásával kezdődött, amire Szabó Oszkár atyát, Dunaföldvár és a környező kistelepülések jó lelkű plébánosát kértük fel. 

Ezt követően egy még látványosabb esemény, ­Spitz Zsolt próbatétele, majd a sikeres vizsga után a lovaggá ütési ceremóniája, végül a lovagi esküje következett. 

Utána sem bánkódtunk 

– Csoportokra osztottuk a vendégeinket és a baráti pincészetekbe kísértük őket. Mivel valamennyien borlovagok voltak, hazai pályán érezték magukat, és valamennyi borászatban örömmel kóstolták végig az imponáló számú bormintát, és a hozzá felszolgált finomságokat. 
Nyilvánvalóan mindenki kíváncsi volt a nagy eseményre, a libafuttatásra, hogy utána visszasétáljanak a székházunkba, és elfogyasszák a Nagy Gábor lovagtársunk által készített fejedelmi vacsorát, a ludaskását és a sült libacombokat. Ezt a kellemes napot egy igazi mulatással, sok nótával és a finom borok kóstolásával zártuk. 

A főpohárnoknál 

Tóth István, a híres cukrászmester a boros világban is meghatározó személyiség. 
– Igazán fontos feladatom volt az új lovag avatási szertartásán a vizsgafeladatok végrehajtásának ellenőrzése. Mellette mi is megnyitottuk a pincénket a lovagtársaink előtt és valamennyi delegációt megvendégeltük. Előtte viszont sikerült föleleveníteni a terítés és a libazsíros kenyér készítését, amihez természetesen lilahagymát, friss primőröket és újborokat kínáltunk. Nagyon jó érzés volt, hogy a családom is velünk tartott, így aztán nagyon kellemesen telt az időnk. 

A legrangosabb pincében 

Sűrű János és felesége, Judit is szívesen látták a betérő látogatókat. Elmondták: 
– A vendégfogadás egy csodálatos dolog, mert az egész éves munkának a gyümölcsei ilyenkor szoktak kiteljesedni. Amikor látjuk az arcukon, hogy nekik tetsző dolgokkal és italokkal leptük meg őket. A vendégeket ellátni öröm, és nem számít pazarlásnak. Kecskemét és Somló mellett nagyon sok helyről érkeztek. A mai nap vendég- és partnercsalogató is, hiszen a csodálatos pince hangulatában, ideális körülmények között megkóstolni egy korty bort, nagyobb hatású bármilyen reklámanyagnál. Nagyon örülünk annak, hogy láthatóan jól érezték magukat. 

Az Öreghegyi Pincések Egyesülete különlegességgel is szolgált. 
Árvai László a saját boraival, és mellette egy kis motorkerékpár-múzeummal is fogadta a vendégeit, amit sokak örömére, erre az alkalomra a saját pincéjében rendezett be. A gépeket úgy láthattuk, akár egy szalonban. 

– Örülök a sok érdeklődőnek, büszke vagyok ezekre a régi, a hatvanas-hetvenes évekből származó járművekre. Mindegyik érvényes forgalmi okmányokkal rendelkezik, amikor van rá időm, közlekedek is velük. Közülük az utazás közben nyújtott kényelme miatti kedvencem az NDK gyártmányú kettőötvenes MZ Trophy. A hagyományaink miatt pedig a magyar T5-ös Pannonia, amely mellé oldalkocsim is van, amivel az utazás igazi varázslatnak számít. A forgalomban közlekedve mindenki megfordul utánunk. Szívesen emlékezek az itt látható csehszlovák Jawára, és a kisebb robogókra is. Nincs olyan japán motorkerékpár csoda, amelyik több nézőt vonzana ezeknél. Nemcsak a veterán motorosok, hanem a fiatalok is szívesen megismerkednek velük, hiszen a látványuk összekötik őket a szüleik, vagy a nagypapák régi élményeivel.