Adjuk meg a tiszteletet a halottaknak és kérem az élőkre is figyeljünk!

A megemlékezés napjait magunk mögött hagyva talán nem lesz bántó a gondolatsor, melyet közzé teszek. Célom semmiképpen sem a bántás, inkább a figyelem felhívása.

Bár én magam nem értek egyet a hamvak Dunába szórásával, bizonyos esetekben tolerálom ezt a kegyeleti szertartást. Ismerek olyan családot, akik az elhunyt szerettük kérésére a hamvait a kedvenc horgászhelyén szórták a Dunába pár szál virág és egy kis emlékhajó kíséretében, melyen a szeretett rokon fényképét helyezték el. Nem is ezzel van bajom, mint ahogy azzal sem, hogy a szertartás helyén ilyenkor, halottak napján megemlékeznek róluk csendesen. Megszokott dolog, hogy ilyenkor kilátogatunk a temetőbe és gyertyát gyújtunk, virágot helyezünk el a szerettünk sírjánál. Egyre gyakoribb, hogy zárt mécsest veszünk, amit nem fúj el a szél és nem okoz tüzet sem. Ez a méltó megemlékezés praktikuma. Nem csak a tiszteletadásra figyelünk, hanem a biztonságra is.  

Nem megsértve azt, aki a Duna partján emlékezik a halottjára, egy apró kérésem lenne.  A meghitt pillanatok után ne hagyja ott a mécsesét, mert az felborulhat, eltörhet és a szilánkok később balesetet okozhat annak, aki a kutyájával, vagy gyermekeivel sétál a kedvelt partszakaszra. 
Adjuk meg a tiszteletet a halottaknak és kérem az élőkre is figyeljünk!