Térdelni, vagy nem térdelni

Vajon hogyan lesz egy alapvetően teljesen természetes és helyes célból elutasítást kiváltó “termék”? És ha helyes a cél, akkor miért kell mégis esetleg ellene érvelnünk, vagy legalább elfogadnunk, ha valaki kinyilvánítja nemtetszését? Rasszista-e, aki kifütyüli azokat, akik a “rasszizmus ellen” térdelnek…? – teszi fel ezeket a kérdéseket majd napra pontosan egy évvel ezelőtt Fáy Gergely politológus Köztes – Európa nem térdel! című elemző írásában az atlasz.hu-n. 

Miért is jutott ez eszembe? Nos, az egyébként történelmi magyar győzelemmel végződött szombati magyar – angol tétmeccs előtti angol térdelés és annak szigetországi visszhangja újra felkorbácsolta a kedélyeket. 
A Nemzeti Sport idézi a BBC-t: „Az angol labdarúgókat gyerekek fütyülték ki, amikor letérdeltek a Nemzetek Ligája-rajtjuk előtt” címmel számol be a mérkőzés előtt történtekről, a következőképp fogalmazva: „Az amúgy hangos közönség tisztelettel végig hallgatta a két himnuszt, ehhez képest igen éles váltás volt, amikor az angol válogatott rasszizmus és diszkrimináció elleni gesztusa ilyen ellenséges fogadtatásra talált egy ennyire fiatal publikum körében…” 
Volt olyan angol vélemény, ami árnyalta miért is vált a térdelés fontosabbá az angoloknak, mint maga a mérkőzés: „Az angolok úgy játszottak az iskolás gyerekek előtt, mintha ők lennének az iskolás gyerekek – írja a szintén angol The Sun. – Ha a fiatalok ezrei nem fütyülték volna ki Gareth Southgate játékosait a meccs előtti térdeléskor, akkor a szalagcímek az utóbbi évek legrosszabb angol teljesítményéről szólnának. S ha a történtek rossz szájízt is hagynak, az semmit sem von le a magyar csapat sikerének értékéből, hiszen hatvan éve először győzte le Angliát.”

Ezen a ponton vissza is térhetünk a politológus egy évvel ezelőtt papírra vetett gondolataihoz, ami akár a most szombati magyar-angol mérkőzés kapcsán is íródhatott volna. 
Mielőtt azonban ráfordulunk erre a „pályára”, nem árt néhány szót ejteni a térdelős dramaturgia előzményeiről. A térdelést először Colin Kaepernick mutatta be az amerikai nemzeti himnusz közben, így tiltakozva az ellen a zászló ellen, amely véleménye szerint a rendszerszintű rasszizmus szimbóluma. A hozzáértők által közepesnek jellemzett amerikai futball játékos, egyes sportszergyártó cégek szerint az elnyomottak büszkeségének és a bátor kiállás szimbólumává vált, ezzel a sportolói pályafutásnál jóval jelentősebb bevételi forrást is kialakítva magának. A térdelős gesztust egyből felkarolta az online és hagyományos média, ezt követően a Black Lives Matter (BLM) mozgalom és további politikusok. A BLM által felkarolt térdeléses gesztus sosem rasszizmusról szólt valójában, hanem sokkal inkább egy politikai és marketing, üzleti termékként vált ismertté. Amit mi sem bizonyít jobban, hogy az Index egy néhány hónappal ezelőtti cikke szerint a Black Lives Matter Global Network világméretű hálózat ezen a platformon már nem csak egy polgárjogi szerveződés, hanem egy üzleti vállalkozássá nőtte ki magát, amelynek egyik alapító vezetője – mit ad isten - hűtlen kezelés gyanújába keveredett. (A nő tavaly júniusban ideg-összeroppanással kórházba került, ahol poszttraumatikus stressz szindrómával kezelték, és még most, több mint fél évvel később is csak lábadozik. - a szerk.)

Ami a BLM által „felkarolt” térdelést illeti, nem csak nálunk csapja ki a biztosítékot. Angliától az Egyesült Államokig a világ számos országában sokan érzik úgy, hogy kötelező, vagy legalábbis “úgy illik”, hogy részt kell venni egy politikai kampányban. Ezért szólt a fütty, nem a rasszizmus elleni kampány ellen, hanem az összes radikális megnyilvánulásnak, a megfélemlítésnek. 

Visszatérve a politológus egy évvel ezelőtti összegzéséhez: a magyar válogatott, véleménye szerint példát mutatott a világnak is abban az értelemben, hogy a “mindenki”, azaz “bárki” elleni gyűlölet ellen és egymás általános tisztelete melletti állásfoglalásként az összes válogatott játékos a mezén olvasható “RESPECT” (tisztelet – a szerk.) feliratra mutatott, mindenféle kiegészítő és nemkívánatos politikai ideológiától mentesen. Így is lehet! Egészen pontosan, ez a normális.