Ógyalla nem csak a söréről lett híres, nagyon jók a boraik is

A szőlőter­mesztés északi határa Európában Szlovákia – egyre tolódik

Először néhány mondat erejéig ismerkedjünk meg a felvidéki borászattal. A Duna mentén a hivatalos borvidéki beosztás szerint a Dél-Szlovákiai borvidék található. A 4170 hektár szőlőterület több ezer kistermelő, néhány nagyobb szőlőbirtok és száztizenöt bejegyzett borász között oszlik meg. Amikor a felvidéki határ menti régiókról beszélgetünk, alapvetően kétfajta borászattípust lehet elkülöníteni: a kis családi borászatokat, amelyek pár hektár területtel rendelkeznek, illetve az olyan tőkeerős borászatokat, amelyek szintén nem túl nagyok, de erős háttérrel vagy komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Nehéz borvidékről beszélni, a mintegy százötven kilométer hosszan elterülő régiónak csak körülbelül egyharmada az, amely igazán alkalmas a szőlőter­mesztésre, itt található a szőlőterületek nyolcvan-kilencven százaléka. 
Hegyközségi rendszer nincs, ahogy igazi eredetvédelem sem, így a borvidéki kommunikációt nem irányítja senki. Ezért elsősorban egyéni sikerekkel tudnak dicsekedni. Több szőlészet-borászat szempontjából ­meghatározó településen alakultak polgári társulások, amelyek közül néhányan kisebb térségeket is lefednek. 2018-ban alakult meg a Szlovákiai Magyar Borászok Polgári Társulása, amelynek harmincöt bejegyzett (azaz palackos bort hivatalosan forgalmazó) borász tagja van, köztük a legismertebb helyi termelők. Ez nem borvidéki, hanem országos jelentőségű szervezet, bár tagjaik nagy része ebben a régióban dolgozik. 
Ez a rész valaha egy borvidék volt a Neszmélyi borvidékkel, aminek része volt a XX. század elején a mostani Párkány, Kürt környéke, Mór és Etyek is. A mai elaprózottsághoz képest az egy több tízezer hektáros egység volt. Arra, hogy újra egy borvidékké váljanak ezek a területek, egyelőre nincs semmi esély. 

– Ógyalla, szlovák nevén Hurbanovó Komáromtól tizennégy kilométerre fekszik a magyar–szlovák határ közelében. A település a magyar lakosság körében elsősorban söréről, az Arany Fácánról (vagy mondhatjuk úgy is, hogy Zlaty Bazán) ismert. Most önök mégis borokkal érkeztek az adonyi találkozóra… 
– Tény, hogy a város hírnevét a sörnek köszönheti. Itt minden adott ahhoz, hogy jó sört készítsenek. Kiváló a víz és a maláta, és nagyszerű sörfőzőmesterek dolgoznak a gyárban. De arról is híresek vagyunk, hogy itt született Feszty Árpád, a Feszty-körkép alkotója. Kevesen gondolnák, hogy Ógyallán és környékén mindig volt borászat, a Duna menti domborulat kiváló helye a borkészítésnek. Évszázadokon keresztül Budapestre és Prágára is szállítottak innen bort, a szentpéteri rizling egész Csehországban ismert volt. Az idén Szentpéteren már a tizedik nemzetközi olaszrizlingversenyt rendeztük meg, kétszáz borminta érkezett. 
– Magyarországot a szőlőter­mesztés északi határának tartják, a Felvidék még északabbra van. Alkalmas ez a terület szőlőtermesztésre? 
– Tényleg a szőlőtermesztés északi határán van Szlovákiai is, de például Ógyalla délebbre van Egertől és Tokajtól is, vagyis éghajlati akadályai nincsenek annak, hogy jó borokat készítsünk. Arról nem is beszélve, hogy a klímaváltozásnak, a felmelegedésnek a hatására ez az északi határ egyre feljebb tolódik Észak-Európa irányába. Mi most az északi határt Pöstyénnél húztuk meg, ez több mint száz kilométerre van északra Ógyallától. 
– Az Ógyallai Borászati Körzetre mely borok a jellemzőek? 
– A világfajták szinte mindegyike megtalálható nálunk, így a cabernet sauvignon, a cabernet franc, a merlot, sauvignon blanc, de a zászlósborunk az az olaszrizling. Persze vannak kimondottan a körzetre jellemző borok. Ott van például a Breslava, amely tavaly Chilében egy rangos versenyen nagy aranyérmet szerzett. Ennek a bornak a magyar Korpás András, a tudományok kandidátusa is a nemesítői között volt. A Breslava Pozsony történelmi neve. A bor három szőlőfajta keresztezéséből lett nemesítve: a Chrupka ružovából, a traminiból és Santa Maria de Alkantarból. De leginkább a körzetünkre a rozéborok a jellemzőek, leginkább cabernet franc-ból és merlot-ból készülnek. De van két specialitásunk is, a Duna és a Vág elnevezésű szőlőnk. Ezek cabernet típusúak, annyi a különbség, hogy a cabernet összhőigénye 3000 fok fölött van, amíg a Dunáé és a Vágé 3000 alatt. A Dunából például készítünk aszúsodott vörösbort is. 
– Számunkra egy kicsit furcsán hangzik, hogy Ógyallai Borászati Körzet, hiszen Magyarországon borvidékek, bortermőhelyek léteznek. Mit értsünk a körzet alatt? 
– Nálunk kicsik a területek, pár hektárosak, borvidék a Duna mentén nem alakult ki. A borrendünket is tizenhat hegyközség alapította meg 2003-ban, most huszonöt tagunk van. A borrendünk működése hasonló, mint a magyarországiaké, az adonyival szinte megegyezik. Ami nem véletlen, hiszen mind a két borrend Szent Orbánról kapta a nevét. Egyébként Králl Istvánnal, az adonyiak akkori nagymesterével egy esztergomi rendezvényen ismerkedtünk össze, majd Révkomáromban később újra találkoztunk. Akkor már felmerült, hogy mi, „Orbánok” tartsunk össze. Az évek során már nemcsak a borrendek tartanak jó kapcsolatot, hanem egyenként a borászok között is baráti viszony alakult ki. 
– A magyar–szlovák viszonyt a borászati együttműködés terén beárnyékolja a tokaji bor kérdése, mivel a tokaji borvidék egy része a trianoni békediktátum után Szlovákiához került. Mi ezzel kapcsolatban az ön véleménye? 
– Szerintem egyértelmű a helyzet, és a borászok között nincs is nagy vita a kérdésben. Az tény, hogy Trianon három hegyközséget leszeletelt Tokajról és Szlovákiához csatolta. Tehát a történelmi Magyarországon a Szlovákiához került területek is a tokaji borvidékhez tartoztak, vagyis jogosan használják a tokaji kifejezést. Egyébként nem nagy területről van szó, hiszen hatezer hektárból került hatszáz Szlovákiához. Trianonban dönthettek volna úgy is, hogy nagyobb területet csatolnak el a tokaji borvidékből. (A helyzet persze nem ennyire egyszerű, ugyanis a magyar fél azzal vádolja a szlovákokat, hogy egyre több területet csatol az eredeti tokajihoz, és az ott készített borokat is tokajinak nevezi – a szerk.) 
Tokaj ide vagy oda, a múlt hét végi nemzetközi Szent Orbán-találkozón a borászok, a borlovagok között teljes volt az összhang. Ezt az is bizonyítja, hogy már a jövő évi találkozó helye, ideje is többször szóba került az eseményen.