Gurisatti Gréta megható és könnyes búcsúja

 A megszokott nyüzsgő élet fogadta a belépőt az uszodában, akár, mint egy átlagos hétfőn. Ám ez a nap mégis más volt, a lelátó mögött kék-narancs színű lufik, az asztalkákon süti, pogácsa, székek körben kikészítve. Mindezzel az olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes Gurisatti Gréta készült, aki miután a napokban bejelentette távozását – új klubja még nem publikus –, meghívta a szurkolókat, a kis vízilabdás palántákat és szüleiket egy amolyan elköszönő kis ünnepségre. 
Amire eljött Pintér Tamás polgármester és Barta Endre alpolgármester is, és az önkormányzat, valamint a maguk mint szurkolók nevében köszöntötték. Aztán érkeztek sorban kisebbek és nagyobbak, hogy ajándékaikat átadják a példaképnek, szorosan átölelve őt. Gurisattinak már ekkor többször párás lett a szeme, de nem csak az övé, akadt felnőtt, akit szintén a sírás kerülgetett. – Egy kis türelmet kérek, mert Ági néni csoportjának még tart az edzése, hiába, miattam sincs kivételezés, hogy előbb végezzenek – mondta aztán később mosolyogva a Dunaújváros saját nevelésű játékosa. 

Aztán szépen megérkezett mindenki, volt, hogy egy egész csapat „rohanta” le az ünnepeltet – bár ezt azért furcsa volt kimondani –, s árasztotta el szeretetével. Persze, erre rá is kellett szolgálni, de kétség nem fér hozzá, Gréta a pályán s azon kívül is méltóvá vált rá. Nem csak Dunaújvárosban, országosan is. Egyébként ezt emelte ki a polgármester, aki röviden szólt pár szót, hogy büszkék lehetünk arra, milyen sportolót tud adni, kinevelni a város, s reméli, sokan fogják még követni őt. 
Aztán a legendás úszóedző, Kovács József mondott rövid beszédet, aki Grétát 12 éves kora óta edzette. – Akkor jött oda hozzám Horváth Brigittával, hogy szeretne magasabb szinten úszni, és az akarata, hozzáállása már akkor is kiemelkedő volt. Ez jött ki belőle! Tizennégy évig volt a szakosztály tagja, mindenkinek kívánom, hogy ilyen eredményeket és sikereket akarjon elérni. 
Majd Gréta állt ki, és jelezte, megpróbálja sírás nélkül elmondani gondolatait. Nagyjából ez tíz másodpercig tartott, s elöntötték az érzelmek, ami nem csoda, hiszen minden ide kötötte eddig, a dunaújvárosi női vízilabda egyik arca lett a jelenkorban, s élete legnehezebb döntését hozta meg, amikor a távozás mellett döntött. 

– Szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan eljöttetek, ami rengeteget jelent nekem... – s máris elcsuklott a hangja. 
Majd könnyek között folytatta: – Aztán a klubnak, hogy tizennégy évig volt a családom, az otthonom, ahogy ti is. Kívánom, minden sportoló átélje azt, hogy egyszer miatta ennyien eljönnek az uszodába, amikor távozik... Amikor először Kovács Józsi bánál voltam úszóedzésen, fel sem merült bennem, egyszer majd bárki egy ­meccs után velem akar fotózkodni, esetleg aláírást kér... Tudja mindenki, annak ellenére, hogy távozom, attól ugyanúgy mindig DFVE-játékos maradok, és ha találkozunk, ugyanúgy megöleljük egymást. Nem változtam meg, csak szerettem volna magamat máshol kipróbálni, remélem, ez úgy is sikerül, ahogyan szeretném. 
Később maga mellé szólította Jonkl Csengét, s újra elöntötték az érzelmek. Ugyanis ő volt az első kislány, akinek az anyukája kérte meg, hogy dedikáljon neki. – Azóta is a számomban, a négyes sapkában játszik, amit most felszabadítottam a felnőttcsapatban – tette hozzá immár derültséget kiváltva. 

Természetesen az eseményről nem hiányoztak Gréta legnagyobb szurkolói, családjának tagjai. Édesapja, Gurisatti Gyula egy horgászverseny miatt igazoltan volt távol, ám ő készítette el azokat a kulcstartókat, amiket ajándékba kaptak a gyerekek. S nem csak azt, Gréta ugyanis többféle meglepetéssel készült minden egyes jelenlévőnek. Aztán, hogy minden szinten profi, mutatta, előre dedikálta a kiosztott fényképeket, mondjuk lehet, ettől jobban elfáradt a keze, mintha a súlyokat emelgette volna. Azonban, ha mindezt a helyszínen teszi, még késő este is aláírásokat oszt a rengeteg gyereknek. (S ha már a figyelem szóba került, e sorok szerzője is külön kapott ajándékot, ezzel köszönve a sokévnyi közös munkát, cikkeket, interjúkat. Nagyon jólesett.) 

– Kinőtt a fészekből a kiscsibe, és saját útjára indul. Nálam kezdett búvárúszással, és amikor Mihók Attila látta, milyen jó eredményeket ér el, akkor keresett meg minket, mi lenne, ha kipróbálná a vízilabdát, mert az adottságai olyanok. Az volt az első nagy döntés részünkről, hogy elengedjük a mi sportunkból Gyulával. Szerencsések vagyunk, hogy huszonöt éves koráig itt volt közöttünk. A klubnak nagyon hálásak lehetünk, nélkülük ez nem sikerülhetett volna, amit Gréta idáig elért. Hatalmas büszkeség ez nekünk, minden szülő valószínűleg arról álmodozik, egyszer ide jusson a gyermeke. Ez bekövetkezett, sőt, még magasabb szinteket is elérhet. Ezért a mostani könnyeink az örömé kell legyenek – fogalmazott Gurisattiné Nagy Edina lapunknak. 
Aztán szépen lassan mindenki elindult hazafelé, de Grétát még mindig körbevették a gyerekek, valószínűleg örök életre szóló emléket adva neki.