Náluk a jószág is családtag

Az Őzikertbe betérő látogatók találkozhatnak a vadaspark „névadójával”, valamint két másik őztársával, és megannyi tollas, szőrös kedves kis állattal. 
Az én szívemet egyértelműen a park legfiatalabb lakója rabolta el, a pár napos kameruni juhocska. Jómagam is állattartó és állatbolond vagyok, ezért örömmel tölt el, hogy vannak még jó emberek a Földön, akik szintén családtagként bánnak a jószágokkal, mert máshogy nem is lehet, hiszen azok teljes mértékben ránk vannak utalva, mi vagyunk az utolsó mentsváruk ebben a sokszor kegyetlen világban. 

Akik jelen voltak a kezdeteknél, és most ellátogatnak, láthatják, hogy folyamatosan bővül, szépül a terület. Nem túlzás azt írni, hogy a falu egy emberként állt a házaspár mögé, és mindenki a maga módján, lehetőségeihez mérten, de segített a létrehozásban. 
A belépés díjtalan (előzetes bejelentkezés szükséges), de a park lakói szívesen fogadnak minden finomságot, legyen az alma, répa vagy éppen kukorica, széna. A belépés már egy új helyen történik, egészen pontosan a Damjanich utca 36-ban, el sem téveszthetjük, hiszen a kiskapura kihelyezett csodálatos, Őzikert feliratú fatábla jelzi, megérkeztünk. 

Tündiékkel a jövőbeli terveikről beszélgettünk, hogy mi mindent szeretnének a közeljövőben megvalósítani a park területén, ami még otthonosabbá tenné a területet. Az elképzelés, amely őket ismerve hamar a megvalósítás útjára fog lépni, a következőket tartalmazza: egy új röpde kialakítása, hogy a madárféleségek még kényelmesebben elférhessenek, a már meglévő ólak, karámok újrafestése, egy kerti csap telepítése a park területére, és egy kamerarendszer kiépítése (ezt saját tapasztalatból mondhatom, hogy a kamera nagyon hasznos lehet az állatok megfigyelése szempontjából, és nem utolsósorban a nemkívánt látogatóktól is talán megóv). 
 

Ha az állatok közelsége nem lenne elég, egy mini játszótér is várja a pici gyermekeket, ahol kedvükre csúszdázhatnak, hintázhatnak. Természetesen szem előtt tartva a park szabályait, amelyeket az ott élő jószágok védelmében kellett meghozni. Az állatok nem szeretik a hangoskodást, a hirtelen mozdulatokat, a kergetőzést, nem várt reakciót válthat ki belőlük, sőt akár végzetes is lehet számukra. Ezt minden látogató, legyen az kicsi vagy nagy, tartsa tiszteletben. 
Búcsúzóul a teknősről érdeklődtem, még téli álmot alszik, de hamarosan kikerül a helyére, akkor újra ellátogatok az Őzikertbe, készültünk anyukámmal egy kis ajándékkal.