Madáretető

Lassan vége a télnek, melegszik az idő, többet süt a nap, és egyre hosszabbak a nappalok. Az élővilág is jobban mocorog, a természet éledésévél egyre kevesebb madár jön a kihelyezett etetőkhöz lakomázni. Személy szerint nagyon szeretem figyelni a kis szárnyasok mozgását. Érkezésük sorrendjét is megfigyeltem, és az igazán hideg téli napokon korábban nem látott, apró tollas barátokra leltem. 

Illetve én nevezem ezeket a kis madárkákat barátoknak, mert ők a legkisebb rezzenésre is azonnal bizalmatlanul reagálnak. Óvatosságuk páratlan. Mégis a barátaink erre a pár hónapra, hiszen vendégül látjuk őket, élelemmel és különleges csemegékkel is készülünk. Az egyszerű napraforgómag mellett cinkegolyó is van a menüsoron, ám amikor igazán kell az energia, a sertésháj is bizony igen kelendő. 

Hiányozni fognak apró, színpompás, tollas barátaim

Idén nagy örömmel és izgalommal vártam a hidegebb reggeleken a széncinegék és a verebek mellett az erdei pintyeket, a kékcinegepárt, a vörösbegyeket, a zöldikéket és az alkalmanként felbukkanó rigókat is. Igazi színkavalkád van ilyenkor az etető környékén. 

Aki nem a sorára vár éppen, az a kiszóródott magok között kotorászik a talajon. Zöld, sárga, barna, kék, vörös és ezek árnyalatai azonnal kiszínezik a szürke téli reggeleket. Néha egy harkály is megjelent az öreg diófán. Sokan az élénk színek miatt is várják a tavaszt, köztük én is, ám egyúttal kimondottan hiányozni fognak különleges barátaim. 

(A társlapjainkból rendszeresen jelentetünk meg írásokat. A szerző a Tolnai Népújság munkatársa.)