Bűnszövetkezet a vasműben, a kábelek a hulladékgyűjtőben

DH-összeállítás - 1957 februárjának elején egy embercsempészi ügyet mutatott be részletesen az akkor még Dunapentelei Hírlap néven megjelenő városi újság. 

„A dunapentelei Honvéd Karhatalom embercsempészés gyanúja miatt letartóztatta B. József dunapentelei lakost, a vasmű energia gyárrészleg főelektrikusát és H. István gépkocsivezetőt. A vád többrendbeli embercsempészés. A tanúvallomások és a gyanúsítottak beismerő vallomása alapján bizonyítást nyert, hogy H. István és B. József tervszerűen és üzletszerűen foglalkoztak disszidálni akaró személyek határra való szállításával. B. kihallgatása során elmondta, hogy már három alkalommal szállítottak disszidenseket az osztrák határra a vasmű gépkocsiján, amely az osztrák határ közelében fekvő Kapuvár községbe rendszeresen járt szénsavaspalackok töltése céljából. B. rávette a gépkocsi vezetőjét, hogy a szénsavszállítást kössék össze az embercsempészéssel, amivel szépen lehet keresni. Az első szállítmányért 3000 forintot helyezett kilátásba H-nak. Hogy minden simán menjen, B. a disszidensek részére kiküldetési rendelvényeket is szerzett, és határszéli igazolások alkalmával félrevezetve a hatóságokat, a disszidenseket, mint a vasmű hivatalos úton lévő megbízottait tüntette fel. B.-ék mindenre fel voltak készülve. Térkép is volt a birtokukban, amelyen meg volt jelölve a határnak az a szakasza, ahol a legveszélytelenebb az átlépés. E térkép segítségével indították útnak »ügyfeleiket«… A gyanúsítottak vallomásuk során az is beismerték, hogy az embercsempészést ellenszolgáltatás fejében végezték… Így a többi között készpénzt, bőrkabátot és egyéb ruhaneműket fogadtak el a nyugatra szökött személyektől.” 

A Dunapenteléről indult disszidálókat a rendőrség is folyamatosan kereste 1957 elején. A február 15-én megjelent rendőrségi felhívás szerint: „A fennálló rendelkezés értelmében azon személyeket, akik 1956. október 23-a után külföldre, vagy ismeretlen helyre távoztak, eltűntek, meghaltak, állandó lakásukból ki kell jelenteni. Kijelentést a külföldre vagy ismeretlen helyre távozott, eltűnt, illetve meghalt személlyel közös háztartásban élt közvetlen hozzátartozó (szülő, házastárs), gyám, gondnok, vagy szállásadó, illetőleg háztulajdonos vagy megbízott köteles teljesíteni. A kijelentőlapokat legkésőbb 1957. február 20-ig a rendőrkapitányságon kell benyújtani.” 

Eltűntek az utcai órák (is), a tettes az időjárás volt. „A város lakói újra meg újra bosszankodva állapítják meg, hogy a lakóházak, középületek homlokzatáról már közel egy éve eltűnt órák még mindig nem kerültek elő... Megkérdeztük az Ipari és Műszaki Osztályt, hogy mi a helyzet az órák ügyében, segítsen megtalálni azokat. Megtudtuk, hogy az órákat a vasmű telefonközpontjába vitték javítani, még az elmúlt évben. Itt kiderült, hogy ezek tulajdonképpen nem is utcai órák, mert szerkezetük nem bírja az időjárás viszontagságait. Ígéretet kaptunk az osztály dolgozóitól, hogy mindent elkövetnek az eltűnt, illetve megkerült, de beteg órák ügyében.” 

A rendőrségi hírek megfogalmazásában is fontos fordulópontot jelentett 1957 első pár hónapja, amíg korábban „forradalmi napokként” hivatkoztak az 1956 októberében, novemberében történt eseményekre, 1957 februárjának végén már rendre az „ellenforradalom” megjelölést használták. „A tanácsház előtt szolgálatot teljesítő karhatalmi őrszem f. hó 18-án éjszaka gyanús csörömpölésre lett figyelmes. A zaj a Bartók Béla Kultúrház bejárata felől hallatszott… Hosszas keresgélés után rátaláltak a titkos »csendháborítóra«. A színpad alatt megbújt személy előállítása után fény derült a kultúra éjszakai szerelmesének igazi céljaira. A kihallgatás során kiderült, hogy a titokzatos ismeretlen B. Tibor aszódi lakos hazaárulásért halálra ítélt, majd kegyelem folytán 15 évre elítélt szökött fegyenc, aki az ellenforradalom jóvoltából szabadult ki a börtönből. B. vallomása során elmondta, hogy szökése óta már több esetben követett el betöréses lopást.” 

A kultúrbetörés mellett egy önbetörésről is hírt adott a lap március idusán. „K. Ferenc a 26. Építőipari Vállalat asztalosműhelyének vezetője a műhely faanyagából fuserált. A különböző háztartási eszközöket (teknő, nyújtófa stb.) eladta. Természetes, hogy az állandó anyagfelhasználás egyre inkább meglátszott a raktár anyagmennyiségén, így K. Ferencnek sürgősen megoldást kellett keresnie, hogy az anyaggal el tudjon számolni. Mikor látta, hogy nem tud másképp elszámolni, leverte a műhely ajtajának zárját és betörést jelentett a rendőrségnek. A kiszálló rendőrség megállapította, hogy önbetörés történt, és Kocsis Ferenc ellen az eljárást megindította. Ugyancsak eljárást indítottak a lopott anyagból előállított áruk megvásárlói, az orgazdák ellen is.” 

A feketepiacon akár 100 forintot is megadtak egy USA-dollárért

Az Arany Csillagban külföldi cigarettához is lehetett jutni, igaz a porta pultja alól. „P. Ödön, az Arany Csillag Szálloda Vállalat egyik portása már hosszabb idő óta külföldi cigarettákkal és ezüsttárgyakkal üzérkedett. A rendőrség erről tudomást szerzett és házkutatást tartott a lakásán, ahol kb. 7600 db. legkülönbözőbb gyártmányú külföldi cigarettát és 8 db. ezüst cigarettatárcát talált. A fenti árucikkeket a megengedettnél jóval magasabb áron adta tovább, amíg ő maga a külföldi ismeretségei következtében és jól sikerült IKA-vásárlása útján olcsón szerezte be ezeket az árukat. A rendőrség P. Ödönt őrizetbe vette, de idős korára való tekintettel szabadon bocsátotta.” 

Bár szorosan nem tartozik témánkhoz, mégis helytörténeti szempontból érdemes megemlíteni, hogy a Dunapentelei Hírlapban egy szerző nélkül megjelent írás már a város nevével kapcsolatban felvetette a kérdést: Dunapentele, vagy Sztálinváros? A válasz sietve érkezett, az április 4-én megjelent lap címoldalán közölte: „Hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlésen Szabó József martinász és több felszólaló javaslatára egységesen kérik, hogy az ellenforradalom által megváltoztatott városnevünk ismét Sztálinváros legyen.” 

Egy dollár 100 forintért a feketepiacon, derült ki egy rövid rendőrségi hírből. „P. Béla bírósági telekkönyvvezető ellen rendőrségi eljárás indult. P. visszaélve hivatali beosztásával az ingatlanok adásvételével kapcsolatos ügyiratokat hazavitte lakására. Itt az azokra felragasztott különböző névértékű okmánybélyegeket leáztatta, majd eladta. A házkutatás során 43 db aktát találtak nála. Ezenkívül külföldön élő feleségétől kapott dollárokkal üzérkedett. Egy dollárt 100 forintért árusított.” 

Bűnszövetkezet működött a vasműben, erről így írt a lap: „A rendőrség tudomást szerzett arról, hogy a vasmű különböző részlegeiből nagy értékű anyagok, főleg kábelek tűnnek el rejtélyes módon. Kiderült, hogy 1956. július óta egy szervezett betörőtársaság lopkodta a drága fémeket a vasmű területéről. A hatalmas dobra csavart kábeleket leszedték, és hogy az értékesítés ne legyen feltűnő, darabokra vagdalták, és mint hulladékot eladták a vasmű hulladékgyűjtő telepének. Ezeket a lopásokat rendszerint munkaszüneti napokon követték el, amikor kevesen tartózkodtak az üzemekben. A szétvagdalt kábeldarabokat nem vitték haza a lakásokra, hanem targoncákon elszállították különböző elhagyott helyekre és később vitték eladásra. Nem elégedtek meg a sorozatos kábellopásokkal, erőszakos betöréseket is elkövettek. Feltörték a raktárhelyiségeket és műhelyeket is, és nagy értékű műszereket, munkaeszközöket is loptak. Ezeket is széttörték, tönkretették, és mint hulladékot adták fel… A rendőrség a nyomozás adataiból megállapította, hogy a tolvaj banda 204 600 forint kárt okozott a vasműnek. A rendőrség mind a hét személyt őrizetbe vette és megindította ellenük a bűnvádi eljárást.